64. fejezet

Reita pov

Az esti után szeretnék sokáig aludni, de ezt a telefonom megakadályozza. Felveszem és morogva közlöm a chibivel, hogy ma nem megyek be próbára. Nem igazán örül neki, viszont semmit sem tehet. Én meg, ha már fent vagyok, megpróbálok felkelni. A megszokott zsibbadás mellett valami borzalmas fájdalom is társul. Kikacsázok a fürdőbe és beállok a zuhany alá. Forró vízben igyekszem fájó testrészem megbékíteni a tegnap esti után. Tudom mi volt tegnap este, csak egyszerűen nehezen fogom fel. Nem sokkal később kedvesem teste simul hátamhoz. Lapockáim közé fúrja arcát, érzem, feszült, fél attól, hogy megint meggondolom magamat és eltaszítom. Ehelyett megfogom kezeit, magam elé húzom és megcsókolom.

- ’Reggelt! – simogatom meg fenekét.

- Hogy vagy? – nyakamba fúrja az arcát.

- Azt hiszem fájdalomcsillapító fog kelleni, de ettől függetlenül rettenetesen jól. – haját kezdem birizgálni.

Nem mond semmit, csak kapaszkodik belém, mintha az élete múlna rajta. Engem kicsit sem zavar, nagyon is kellemes a ragaszkodása. Boldoggá tesz vele rettenetesen. Hogy voltam én képes erre a srácra haragudni? Jó, tudom, hogy voltam képes és mi miatt, de ez… Na, mindegy, a lényeg, hogy megint minden rendben van közöttünk.

Sokáig öleljük egymást a forró víz alatt, és csak élvezzük a másik társaságát. Végül úgy döntünk ideje kimászni. Kölcsönösen szárazra dörgöljük egymást a törülközővel, aztán ruha és irány a konyha. Toshi csinál reggelit, én mellette támasztom a pultot fenekemmel, egy bögre teát kortyolgatok a gyomromra, ami még háborog, de már kezd jobban lenni. Figyelem a basszeros minden egyes mozdulatát, közben elismerően a levegőbe szagolok. Nagyon finom illatok szállnak.

- Pirítóst is csináljak? – kérdezi.

- Csak ha te is eszel velem. – miattam nem akarom, hogy csináljon.

- Annyira nem kívánom. – vallja be.

Ellépek a pulttól és hátulról átölelem őt. Vállára hajtom fejemet, onnan figyelem mit ügyködik.

- Megismételjük a tegnap estit? – kérdezi hirtelen.

- Nem. Ez egy különleges alkalom volt, nem akármilyen. – harapom meg finoman.

Bánatosan felsóhajt, de inkább nem mond semmit.

- Azért élveztem. – suttogom neki.

Nem volt olyan rossz, de elég volt ebből egy alkalom.

- Kész is. Ülj le az asztalhoz. – mosolyogva néz rám.

Hitetlenkedő pillantást kap tőlem, majd mikor realizálja, a dolgokat hangosan elneveti magát. Fenekére csapok, mire ugrik egyet és fájdalmasan mordul. Erre meg én nevetem el magamat. Mikor újra találkozik tekintetünk kitör mind a kettőnkből a nevetés. Jó hangulatban indul a reggel, aminek nagyon is örülök. Toshi az asztalra teszi a reggelit, szed, mind a kettőnknek majd leül. Én elveszem a tányérom és megint a konyhapultnak támaszkodva kezdek enni.

- Finom. Nem csináltál még ilyet. – mosolygok, hisz komplett japán reggelit csinált.

Eddig mindig megoldottuk mind a ketten egy rántottával vagy pirítóssal, ha pedig nagyon sietünk, akkor egy tál müzlivel. De eddig egyikőnk sem csinált ilyet.

- Igen, de most van időnk nem? Kell a változatosság. – kuncog.

- Nem mész dolgozni? – azonnal még jobb kedvem lesz, hisz nem kell egyedül unatkoznom.

- Most nem. – reakcióm látva csillogni kezdenek a szemei.

- Akkor menjünk el valamerre. Mit szólsz? – a reggeli után leküldök egy fájdalomcsillapítót is, hogy bírjam a mai napot.

- Benne vagyok. Ehm… Hogy van a gyomrod? – megint félénk.

- Most jól. Köszönöm. – teszem az üres tálat és a pálcikákat a mosogatóba.

- Biztos? – gyanakodva néz.

- Igen Toshi. Jól van a gyomrom. – kicsit nyomatékosítom, tekintetemmel mire csak nagyot nyel és bólint.

Felsóhajtok és ellágyul a tekintetem, csak egy kérdés volt, nem kell ezen felhúznom magamat. Aggódik.

- Menjünk el sétálni? – lépek hozzá és megcsókolom.

- És ha itthon pihengetnénk? – kérdezi.

- Ez is egy jó terv.

A kapcsolatunk maradéktalanul rendbe jött. Hiába vannak kisebb összezörrenéseink, azokat is hamar meg tudjuk oldani. A bizalom újraéledt és, hogy ezt bizonyítsam is neki, megkapta a lakásom pótkulcsait. Én is visszakaptam az ő lakásának kulcsait. Egyedül csak Miyuki tudja, hogy újra együtt vagyunk. Legalábbis tudomásom szerint. A bandának nem szóltam, Toshi sem. Ruki kiakadna rettenetesen. Kai a két gitárossal együtt boldogan vették tudomásul újra a régi vagyok. Azt hiszik sikerült túltennem magam a dolgokon. Ruki azt hiszi, nőzök. Ha tudná… Párszor felhívtam nővéreim, hogy ne hisztizzenek, sosem keresem őket. Legnagyobb meglepetésemre, néha anya is keres.

- Rei menjünk, látogassuk meg Miyukit. – mondja egyik este kedvesem.

- Rukihoz? Te aztán bátor vagy fiam. – nevetem el magamat.

- El is hívhatjuk Miyukit. – gondolkozik.

- Szívem te aztán tényleg nehéz felfogású vagy. – nevetve puszilom meg orrát.

- Most mégis miért? – bevágja a durcát.

- Mert Ruki egy pillanatra sem hagyja magára a húgodat. Még a próbákra is magával cipeli, ha jól van. Mit gondolsz, miért tengődök ennyit itthon mostanában? – borzolom össze haját.

- Akkor ideje, hogy lenyelje megint, a basszerosa szíve az enyém megint. – mászik rám.

- Mindig is a tiéd volt. – megmarkolgatom.

- Ezt nem kommentálom. – suttogja, mire lökök egyet csípőmmel.

Nevetve kezd el vetkőztetni. Mikor lekerül rólam a ruha finoman végig csókolgatja testem, mire jól eső sóhajokat csal ki belőlem. Egyre lejjebb halad, végül megáll ágyékomnál. Csintalanul felnéz rám és direkt húzva az agyam inkább combomba harap bele.

- Toshi ne kínozz! – nyögök fel.

- Én, nem kínozlak. – nevet.

Elkapom és felrántom magamhoz, hevesen tapadok ajkaira. Melegítő alsóján keresztül markolom meg. Érzem, hogy kezd éledezni. Nem adom olyan könnyen neki a dolgokat, de mindenért megjutalmazom, ha azt csinálja, amit akarok. Gyengéden teszem magamévá az éjszaka során, többször és többször. Hihetetlenül élvezem, majd mikor kifáradva fekszik karjaim között én pedig zihálásomon igyekszem úrrá lenni, csendesen megszólal.

- Azt hiszem, bevállalom. Legalább borsot tudok törni annak a mini manónak az orra alá, ha már a húgom szívét rabul ejtette.

- Javíthatatlan vagy. – nevetem el magamat, majd lehunyom szemeimet.

- De te így szeretsz. – incselkedik.

- Igen így. – suttogom, hisz már félig alszom.

Hallom kedvesem nevetését még mielőtt elnyelnének az álmok habjai. Aztán reggel egy sms-re kelek, Ruki az. Megint nincs próba. Úgy nézem, összejön, amit Toshi akar. Morogva felkelek és felhívom a törpe énekest. Nagy nehezen felveszi.

- Akira? Mi baj? – hallom aggódó hangját.

- Semmi semmi. Átmehetek ma hozzátok? – kérdezem nyugodtan.

- Eh… Persze… De miért is? – összezavartam.

- Ha már ennyire be vagy zsongva a baba miatt. Szeretnék találkozni Miyukival is. Egy régi nézeteltérést rendezni.

- De ha felzaklatod… - mordul.

- Tudom, akkor halál fia vagyok. – sóhajtok.

- Ehhez tartsd magadat… - morog.

Eléggé ideges vagyok, mikor ott állunk az ajtó előtt Ruki lakásánál. Toshi vigyorog, mint a tejbetök. Kezdem úgy érezni magam, mint mikor a szüleimnek mondtuk el a dolgokat. Miyuki nyit ajtót. Kisebb sokk éri, mikor meglát, minket majd mikor közlöm, vele szeretnék négyszemközt beszélni, rábólint. Toshi addig bemegy.

- Miyuki szeretnék bocsánatot kérni. – mondom egyenesen a szemébe. – Borzalmasan viselkedtem, nem volt ehhez jogom. De szeretem a bátyádat.

- Reita? – pislog, nagyokat majd elneveti magát és a nyakamba ugrik. - Kicsit túlzásba estél, de az a majom megérdemelte. Nem haragszom rád. – mondja.

Megenyhülök és megölelem, majd finoman eltolom magamtól. Mikor pedig bentről kiabálást hallunk felsóhajtunk, mind a ketten bemegyünk. Miyuki Rukihoz lép. Mikor Ruki meglát engem, még mérgesebb lesz.

- Reita ne menj a közelébe. Hallod Toshiya? Ne merj a basszeros közelébe menni. – morog.

- Ruki ne kiabálj. Miyukinak nem tesz jót. – állítom le és Toshi mellé lépek mire hozzám bújik.

- Ha a húgomnak baja lesz, kicsinállak. – mordul Toshi, mire kap egy tockost.

- Viselkedj. – mordulok.

- Ti…. TI MEGINT EGYÜTT VAGYTOK? – akad ki teljesen.

Felsóhajtok és fülem fogom, annyira hangos. Kedvesem csak nevet és még inkább hozzám bújik, hogy még idegesítse az énekest.

Kezdek aggódni, hogy Rukinak baja lesz, eléggé elvörösödik a feje. Majd lilulni kezd. Miyuki aggódva rázogatja.

- Miyuki szerintem gyere ide. – mondom neki és elhúzom, majd Toshi karjai közé tolom.

- Robbanni fog? Azt megvárom. – kuncog.

- Ne tegyél rá egy lapáttal. – morgok és lefogom az énekest.

Nem sokkal később az énekes robban. Szitok özön áradat kíséretében kapálódzik és igyekszik szabadulni, hogy kedvese bátyának menjen neki. Erősen tartom az énekest, míg meg nem nyugszik. Én is kapom az ívet, de csak csendben tűröm.

- Nem járhattok együtt. – mordul.

- De együtt lehetünk. – szólal meg Toto.

- Ha megnyugszol, elengedlek. – mondom.

- Jó. – morog.

Elengedem. Ruki leül Miyuki mellé, miközben én leülök a fotelba Toshi meg az ölemben foglal helyet.

- Ezt magyarázzátok meg nekem. – morog.

- Toshi? – hárítom át rá.

Toshiya pov

Örülök, hogy minden visszaállt a régi kerékvágásba, de azért voltak az elején félelmeim, de ezek is elszálltak, mikor kapok kulcsokat. Még régen is csak én adtam neki kulcsot... Nagyon meglepett ezzel, de nagyon boldog vagyok. Végül minden tökéletes, szeretjük egymást és szent a béke. Csak Miyuki tudja, hogy mi van velünk pontosan. Bent a srácoknak csak annyit mondtam, hogy rendeztem a dolgaimat. Nem kell többet tudniuk. Hirtelen ötlettől vezérelve kibulizom, hogy menjünk át Rukiékhoz. Nem tudom miért akarom idegesíteni a törpét, de ha már a húgommal ilyen komoly a kapcsolata, akkor meg kell tudnia, hogy kibékültem a basszerossal. Jobb túlesni ezen. Szegény Rei, nagyon ideges, pont mikor a szüleihez mentünk. Szinte menetrendszerűen Ruki nekem akar ugrani. Rei próbálja menteni a helyzetet. Kénytelen lefogni a chibit, nehogy átharapja a torkom. Végül leülünk, és Ruki követeli a válaszokat.

- Toshi? - fordul felém Rei.

- Mit mondjak? Mint látod, újra együtt vagyunk és kibékültünk – mosolygok kedvesemre.

- De miért? Hogy a jó francba fogadtad vissza? Elfelejtetted, hogy miatta készültél ki? - fakad ki, és intézi Reihez szavait.

- Nem, nem felejtettem el, és megköszönném, ha nem hánytorgatnád fel! - mordul Rei – De ennek ellenére szeretem Toshit. Annyira, hogy képes voltam megbocsátani neki – simít végig a combomon és összefűzi ujjainkat.

- Csak így simán? - szinte sikolt.

- Azért az túlzás, de nem tartozik rád – nem kell tudnia, hogy mik voltak.

- Akkor se értem – morog.

- Nem is kell. Ez a szerelem – csitítja Miyuki.

- Amúgy se szabadulnál tőlem, tekintve, hogy a húgommal jársz, törpe – vetem oda hanyagul.

Csak felmordul.

- Nézd úgy, hogy Rei is a családhoz tartozik – nevetek.

- Ne emlékeztesd, így még inkább az agyamra tud menni – emeli fel a kezét Rei.

- Csak az a barom idegesít – mutat rám.

- Te jársz a húgommal, senki nem mondta, hogy kötelező – vonok vállat.

- Őt szeretem, mindennél jobban, de ez nem jelenti azt, hogy kedvelnem kell téged.

- Ha vigasztal, én se örülök neked, de ez van. Nekem az a fontos, hogy a húgom boldog legyen. Ha valóban olyan jó barátja van Reinek, mint mondod, elfogadod a döntését – komolyodok meg – Akár tetszik neked, akár nem, mi együtt vagyunk.

- Taka-chan, Toshinak igaza van. Inkább örülj, hogy Akira boldog – kéri Miyuki.

- Tudom, hogy nehezen hiszed el, de nagyon boldog vagyok. Sőt! Sose voltam még ennyire szerelmes, mint most – találja meg a hangját Rei.

- Nem vagy normális – morog Ruki, s lehajtja a fejét.

Rei egyszerűen megvonja a vállát.

- Lehet, de szeretem ezt a hülyét – vigyorog kedvesem.

- Tény, hogy Toshi nem normális – vihog húgom.

- A hülyeség családban marad – nevetek.

Miyuki pislog, de mikor rájön, hogy mire célzok, felfújja az arcát, és hozzám vág egy párnát. Nem kell sok, hogy kirobbanjon belőlünk a nevetés.

- Anyáéknak már szóltál? - mutatok a hasára.

- Igen, és nagyon örültek. Kíváncsiak, hogy tőled mikor kapnak babát.

- Tőlem biztos nem kapnak, mivel nem tudok szülni – felelem csípőből.

Ruki elborzad, míg mi újra nevetésben törünk ki.

- Kicsim, lassan menjünk – kéri Rei – Gondolom ennyi elég volt Miyukinak.

- Oké, majd beszélünk – intek húgomnak.

Míg veszem a cipőm, Rei és Ruki váltanak pár szót. Mikor Rei is elkészül, elindulunk, de nem haza megyünk, hanem egy étterembe. Nem a legelegánsabb hely, de nem is a sarki kifőzde. Nem tudom honnan jött Reinek ez az ötlete, de nagyon tetszik. Kellemes a hangulat jókat beszélgetünk. Csak késő este esünk haza. Gyorsan lefürdünk, mert holnap próba van mindkettőnknek. Hamar elalszom, elég annyi, hogy Rei szorosan magához öleljen. Még hallom, hogy a fülembe suttogja:

- Szeretlek.

Még közelebb araszolok hozzá, és már alszom is.

Reggel a telefonom ébreszt, és nem sokkal később kedvesemé is rákezd.

- Nem igaz – morgok.

- Én is inkább lustálkodnék veled – kapcsolja ki a telókat.

Morogva megyek a konyhába, hogy főzzek kávét. Alig készül el, két kar fonódik a derekamra.

- Meddig leszel bent? - kérdi Rei, és a vállamra támasztja az állát.

- Nem tudom, próbálni fogunk. Szeretnél valamit?

- Nem, csak veled akarok lenni.

Elmosolyodok, és nehezen, de kibontakozom öleléséből. Sajnos nincs sok időnk egymásra, mert mennünk kell. Nem tudom Ruki mit csinál majd, és mikor szabadul Rei, de igyekszem majd haza. Összekészülünk és elindulunk két külön kocsival. Sikerül elkerülnöm a dugót, így hamar beérek, és Kyo se morog annyit. Hamar munkához látunk, főleg mert este Kyo és Kao interjúra megy, és addig az énekes két új számot akar végig próbálni. Nem tudom mi lesz ebből, majd látjuk. Kyo lelkes, így hajt minket, ami nem is baj, viszonylag könnyen megy. Csak párszor kell megállni, mikor nagyon nem akar összeállni a zene. Sajna ebből két órás huzavona alakul ki, aminek végül Kaoru vet véget, mondván szívjunk el egy cigit. Amíg bagózok, írok kedvesemnek egy SMS-t hogy nem tudom mi lesz, mert áll a bál. Ez a kis pihenő jót tesz mindenkinek, így még ebéd előtt be tudjuk fejezni a zenét. Egy közeli kifőzdében kajálunk. A korábbi morgásnak nyoma sincs, jókat nevetünk és viccelődünk.

- Menjünk, még van dolgunk – áll fel Kao.

- Nem lóghatnánk el azt a pár órát? Úgyis nemsokára mennetek kell – nyafog Die.

- Hidd el, én örülnék a legjobban – mosolyog rá Kyo.

Bele se merek gondolni, mi járhat a fejében. Sajnálom szegény gitárost. Mindannyian tudjuk, de nem kell kimondani: Die az uke. Végül elindulunk, hogy még tudjunk dolgozni egy kicsit. Könnyen megy a próba, a másik szám elég könnyű, szép lassú, inkább mély hangzás. Kiráz tőle a hideg. Kyo és Kao csak este mennek, így elég sokáig bent vagyunk. Írok Reinek egy SMS-t, hogy most végeztünk. Hamar jön a válasz, hogy ő már otthon vár.

- Toto, elmegyünk inni? - karolja át a vállam Die.

- Hm? - fordulok felé.

- Kocsma, most, te és én – tagolja.

- Kösz, de nem – rázom le a karját.

- Mert? - nyúlik meg az arca.

- Azért mert legutóbb azért lett vége a kapcsolatomnak, mert leittuk magunkat és lefeküdtem veled. Másrészt, várnak haza. Harmadszor neked ott van Kyo.

- Hé! Csak gondoltam megihatnánk egy sört.

- Akkor se – felkapom a dzsekim és megyek.

Beülök a kocsiba és egyenesen Rei lakására megyek. Rátenyerelek a csengőre, és hamar nyílik az ajtó.

- Van kulcsod, miért csöngetsz? - nyit ajtót.

- Jé, tényleg! - nevetek zavartan – Még nem szoktam meg.

Nevetve megcsóválja a fejét, és magához húz egy csókra. Átkarolom a nyakát viszonzom. Alig hiszem el, hogy újra együtt vagyunk és szent a béke.

- Fárasztó napod volt? - húzódik hátra Rei.

- Eléggé, de a két hajcsár ment interjúra – bontakozom ki öleléséből.

Elindulok a szobába, ahova követ. A szekrényben kezdek keresgélni, hogy mit vegyek majd fel holnap.

- Történt valami? - kérdi kedvesem.

- Die elhívott inni – mondom.

- Aha, gondolom későn jössz – jegyzi meg fagyosan.

- Nem, mert nem megyek sehova – lépek elé.

- Mi? De azt mondtad... - értetlenkedik.

- Csak azt mondtam, hogy elhívott, de azt nem, hogy el is megyek vele. Ha igent mondtam volna, nem itt lennék. Tudom, hogy utálod őt, és nem akarom, hogy megint balhé legyen köztünk. Gondoltam, jobban örülnél, ha inkább veled lennék – simogatom meg az arcát.

Hatalmasakat pislog, ahogy látom, nem erre számított. Pajkosan elmosolyodok, arcától indulva végig simítok izmos testén. Ágyékához érve keményen megmarkolom férfiasságát.

Szerintem, nem kell sok, hogy Rei utánam jöjjön. Tervem egyik fele már teljesült is. Összeszedem pár holmim, és elmegyek fürdőszobába. Csak a tusfürdő és a törülközőm kell. Ahogy belépek a fürdőbe, elmosolyodom. Már most élvezem mi lesz itt.

- Kell egy kis izgalom – jegyzem meg.

Beállok az egyik zuhany alá és megengedem a vizet. Félre ugrom, mert jéghideg. Káromkodok egy sort, de lassan kezd melegedni a víz. Mikor már elég meleg, aláállok. A hajam is bevizezem. Már a gondolattól is pezsegni kezd a vérem, hogy mit fogunk itt művelni. Lehet, hogy holnap nem tudok majd ülni, de nem érdekel. Alig kenem be magam tusfürdővel, mikor megcsapja a hátam a hideg levegő. Tehát már itt van. Gonosz mosollyal az arcomon úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy mögöttem áll. Lassú mozdulatokkal tisztogatom magam, egyik lábamról a másikra állok, kissé riszálva a csípőm. Lassú, elnyújtott mozdulatokkal fürdök, hogy szinte mindent lásson. Tudom milyen őrjítő tudok lenni. Oldalt fordulok, felemelem a fejem, hogy az arcomba hulljanak a forró cseppek. Hátra simítom a hajam, és résnyire nyitom a szemem. Meg is pillantom bamba szöszimet, amint kocsányon lógó szemekkel engem néz. Elmosolyodom, és folytatom a fürdést, és az tűrőképességének próbára tételét. Egyik kezemmel a mellkasom simogatom, másikkal tovább haladok lefelé, kicsit elidőzök a hasamon, majd tovább lefelé. Mikor elérem férfiasságomat, felsóhajtok. Lassan kezdem mozgatni a kezemet, közben másik kezemmel a mellbimbóimat ingerlem. Alsó ajkamba harapok. Nem kell sok, hogy teljesen merev legyek. A víz zubogásán keresztül is hallom, hogy szerelmem felnyög. Lassan körbefordulok, hogy még jobban kínozzam. Jóleső sóhajok szakadnak ki belőlem, ahogy kényeztetem magam. Szabad kezem hátra siklik, végig simítok formás fenekemen.

- Toshi – nyögi szerelmem.

Gonoszan elmosolyodok, és fenekem félgömbjei közé csúsztatom ujjaimat, mire felnyögök. Ahogy két helyen is kényeztetem magam, megremegek. Hátra vetem a fejem, és zihálok.

- Toshi – nyögi Rei remegő hangon.

- Hm? - mosolygok rá kacéran – Segítesz, vagy mindent nekem kell csinálnom?

Kis motozás és a következő amit felfogok, az az, hogy erős karok ölelnek, és vadul falják az ajkaimat. Rei áttér a nyakamra és nekinyom a falnak. Lefogja kezeimet.

- Őrjítő vagy – hadarja két csók között – Istenem Totchi.... eszméletlenül szexi vagy....

- Tudom – mosolygok rá.

Vad csókba hív. Készségesen viszonzom. Átkarolom a nyakát, ezzel még közelebb húzva magamhoz. Kuncogok, mikor áttér a nyakamra, és harapdálja az érzékeny bőrt. Keze merev tagomra kulcsolódik és kényeztetni kezd. Elakad a lélegzetem.

- Fordulj – szuszogja.

Eleget teszek kérésének és a falnak nyom. Nem vár sokat, azonnal belém csúszik, mire hangosan felnyögök. Vár, hogy szokjam a helyzetet. Csípőmre fog, és a hátamra hajolva csókolja a nyakam.

- Kérlek, mozdulj – kérem.

Eltűnik hátamról a súlya és kijjebb csúszik belőlem. Hirtelen újra belém löki magát. Felnyögök a hirtelen érzésre. Egész testemben megremegek. Egyik kezem a számra szorítom, hogy nem legyek túl hangos. A csempének támaszkodom és próbálok talpon maradni. Rei nem finomkodik velem.

- Istenem... Toshi.... - nyögdécsel ő is.

Ha nem tartana, biztos összeesnék. Ahogy vadul bennem mozog, újra és újra összerándulok a kéjtől.

- Mégh... mégh... - préselem ki magamból.

Hirtelen áll meg és csúszik ki belőlem. Csalódottan felnyögök és próbálom hozzádörgölni a fenekem.

- Mit szeretnél? A farkamat? Hogy megdugjalak? - kérdezi.

Hátra pillantok rá. Önelégülten mosolyog és simogatja a hátam. Magához húz és megcsókol. Átkarolom a nyakát és mélyítem csókunk. Keze utat talál a mellkasomon és simogatni kezd. Felnyögök mikor mellbimbóimat csipkedi. Másik keze tovább vándorol testemen, le egészen ágyékomig. Megrázkódom, mikor ráfog férfiasságomra.

- Kérlek – szakadok el édes ajkaitól.

- Ahogy kéred – mosolyog.

Ismét a falnak támaszkodom. Szinte felsikoltok, mikor teljes hosszával belém csúszik. Majd újra kicsúszik belőlem. Többször megismétli, de elveszti türelmét és újra vad tempót diktál. Ajkamba harapva élvezem. Már meg se próbálom visszafogni a hangom. Egyik kezemmel támaszkodom, a másikat férfiasságomra fogok és kényeztetem magam.

- Hékás, mit csinálsz? - fogja le kezem Rei.

Hátra fogja a kezem. Elkínzottan nyöszörgök. Mikor eltalálja kéjpontom, kis híján összeesek egy kisebb sikoly kíséretében. Rei hátra vetett fejjel felnyög és ha még lehet, gyorsít mozgásán. Nem kell sok, és egy nagyobb nyögés kíséretében rántom magammal a kéjbe. Minden megszűnik, csak ő és én vagyunk, a fellegek fölött, a kielégülésben úszva. Nem tudom meddig vagyok ebben a könnyű állapotban, de eljut a tudatomig, hogy forró víz zúdul rám. Mikor realizálódik körülöttem a világ érzem, hogy a földön térdelek. Erős karok felsegítenek és egy izmos test préselődik nekem. Remegő tagokkal próbálok megállni a lábamon. Rei elzárja a csapot, és segít kimászni a tus alól. Megtörüljük egymást és visszamegyünk a hálóba, ahol Rei az ágyra lök, egy szenvedélyes éjszakára. Órákig szeretkezünk, csak hajnalban hagy pihenni. Ő a hátán fekszik, én mellette, fejem a vállán. Hozzá bújva alszom el.