63. fejezet

Toshiya pov

Az esti ivás megbosszulja magát, ugyanis rettenetesen forog a gyomrom, de legalább a fejem nem fáj. A fürdőben kiadom magamból azt, ami maradt tegnapról, majd veszek egy frissítő fürdőt. Teljesen felfrissülve lépek ki a fürdőből. Miyuki már felébredt, és éppen az ágyakat rakja rendbe.

- Hogy vagy? – kérdi.

- Most már jól – mosolygok – Te? Nyúzott vagy.

- Jól vagyok.

Összeszedjük magunkat és megyünk reggelizni. A többiekkel a folyosón találkozunk. Kyo és Die majdnem egy szobanövény szintjén vannak. Hogy fogunk így dolgozni? Mindegy, nem az én bajom. Ahogy Die kacsázását elnézem, nem csak ittak este. A gitáros örülhet, hogy nem kell ülnie. Nem akarom tudni vagy elképzelni mit csinálhatnak ezek ketten.

- Srácok! Reggeli után megyünk a helyszínre, szóval majd a buszban át tudunk öltözni – közli Kao.

Mindenki csak morog valamit. Remélem nem fagyunk meg. Lent az étteremben iszunk egy kávét és reggeli után mehetünk a forgatási helyszínre. Erre a kis távra nem kell busz, csak a ruhák miatt hozták ide. Húgom a busz hátsó részében öltözik, én előrébb a többiekkel. Szűkösen, de elférünk. Mikor már készen vagyunk, kimegyünk a busz elé.  Miyuki egy sötét nadrágot, egy pulcsit és egy lefelé bővülő kabátot kapott, míg én szoknyát, cicanacit, és egy szűk kabátszerűséget.

- Nem lesz melegem – jegyzem meg, mikor már fel vagyok öltözve.

- Ez nem igazság! Neked jobban áll a szoknya, mint nekem – nyafog Miyuki.

- És jobb benne a seggem is – nézegetem magam.

Felnevet és megölel. Nagyon jól esik a közelsége. Magamhoz szorítom, ő az egyetlen biztos támaszom.

- Shininek is jó segge van – jegyzi meg Die.

- Meg a lábai – teszi hozzá Kao.

- Ha nem vettétek volna észre, itt vagyok – morog Shinya.

Még van idő egy cigire, de aztán már menni kell dolgozni. Előkeresem a telefonom, és látom, hogy két SMS Reitől. Még tegnap este küldte. Az egyikben azt írja, hogy bármikor hívhatom, mert otthon van, a másikban jó éjt kíván. Ebben a pár szóban annyi minden van, nagyon felkavar engem is. Annyira hiányzik. Csak tegnap jöttem el, de mégis, olyan mintha már napok óta külön lennénk.

- Toshi! Gyere! – kiált Kyo.

- Pillanat – mondom.

- Most!

Felmordulok. Majd ha szünet lesz, felhívom. Sajnos el kell halasztanom a telefonálást, mert Kao elkobozza a telefonom, mert mindig azt látta, hogy a kezemben van. Hiába nyafogok, nem kapom vissza, már hulla vagyok. Egész jól mentek a felvételek, az égő fáklyák, nagyon hideg van, főleg mert a szél is feltámadt. Végül elindulunk vissza a hotelbe. Hiába vagyok fáradt, nem tudok aludni. Még a forró fürdő se segített. Jobb híján bámulok kifelé az ablakon. Felhívnám Reit, de már biztos alszik. Nem akarom felébreszteni, mert akkor csak pipa lesz rám.

- Mi baj? - ül mellém Miyuki.

Ahogy ránézek, elszorul a torkom. Nem mondatom azt, hogy nincs semmi, mert ismer már nagyon jól.

- Kérlek, mondd el – kérdi és megfogja a kezem.

- Röviden annyi, hogy Reitával újra összejöttünk.

- Tényleg? De jó! - vág közbe.

- Nem igazán. Ugyan összejöttünk, de semmi sem olyan, mint régen. Egyik nap még kedves velem, aztán meg ellök magától, folyamatosan belém rúg, ahol lehet. Egy kedves szava sincs hozzám. Tudod, nagyon fáj, mert még mindig szeretem őt. Állandóan felemelgeti, hogy megcsaltam, és nem hiszi el, hogy mennyire sajnálom. Már annak is örülhetek, ha áthív magához, de olyan, mintha két idegen lennénk egy fedél alatt. Be se enged a hálóba, még aludni se, csak a kanapén alhatok. Bármit teszek, sose elég jó, még egy jó szót se kapok – keseredek el.

Felhúzom a térdem, átölelem és ráhajtom a fejem. Miyuki mellém ül és átölel. Nem szól semmit, csak csöndesen ücsörgünk. Nem tudom mikor, de elnyom az álom. Reggel nehezen kelek, viszont azonnal felhívom Reit. Nagyon örülök, hogy kedves velem, ami feldobja a napom. A napjaim részévé válik, hogy a fárasztó forgatás után este beszélek kedvesemmel. Ami még felvidít, az egy hócsata, amit a bandával és a húgommal vívtunk. Shinit felkaptam Dievel és bedobtuk a dobost egy nagy hókupacba.

Egyik reggel dobogásra kelek, csapódik az ajtó és furcsa hangok szűrődnek ki. Elégszer hallottam már ezt, hogy tudjam, Miyuki épp a WC fölé hajol. Azonnal felébredek és aggódva állok az ajtó elé.

- Húgi, minden rendben? - kérdezem.

Néhány perc csend, majd megjelenik.

- Igen – nyöszörgi – Nem tudom, mi van velem, pár napja ez van.

A hajába túr, és leül az ágyra.

- Biztos összeszedtél valamit – telepszem mellé.

- Lehet, nem tudom. Menj reggelizni, nyugodtan, én nem bírok enni.

- Biztos? - aggódom.

- Persze – mosolyog.

Bizonytalanul megyek le az étterembe. Nem tudom, mi baja lehet a húgomnak, és ez zavar. Remélem nem komoly, és hamarosan rendbe jön. Csöndesen kávézom. Nincs kedvem beszélgetni. Túl sok minden nyomaszt. Reggeli után felmegyünk, de mielőtt mehetnénk a dolgunkra, Miyuki repül felém, és ugrik a nyakamba.

- El se hiszem! Ez fantasztikus! - sikolt.

- Mi baj? - kérdezem.

- Terhes vagyok – ujjong.

Mindenkit lesokkol a hír.

- Mi? - nyögöm.

- Igen, babát várok.

- Ez fantasztikus – ölelem magamhoz.

- Ki a szerencsés? - kérdi Kao.

- Ruki – vigyorog Miyuki.

Még egy sokk a bandának. Nem csoda, nem tudták, hogy a húgom kivel jár. Miyuki nevetve és ugrándozva megy vissza a szobánkba, mi meg forgatni. Alig hiszem el, hogy várandós a húgom. Mindenre számítottam, csak erre nem. Nem tudom magamban tartani, Reinek is elmondom.

Hosszú és fárasztó volt a forgatás, de végre mehetünk haza. Várom is, meg nem is. Remélem Rei legalább egy kicsit kedvesebb lesz velem. Dievel nevetünk a hócsatás történeteken, mikor megpillantom Reit. Azonnal eltűnik minden jókedvem. Húgom szinte repül a pasija karjaiba, én meg vert seregként ballagok hozzájuk. Köszönök neki, de nem kapok választ. Ruki azonnal az anyósülésre ül, így hátra ülök. Kibámulok az ablakon, nem merek Rei szemébe nézni a visszapillantóban. Nagyon fáj ez az elutasítás. Nem értem miért ilyen, hiszen a telefonban mindig jó kedvűnek tűnt. Kezdek félni, sose lesz jó abból, ha ilyen hűvös. Inkább csöndesen nézelődök, és várom a kitörni készülő vihart. Először hazavisszük Miyukit és Rukit. A kocsiban ülök, és idegesen várom, hogy Rei hazavigyen. Nem tudom, mit csináljak majd. Legnagyobb meglepetésemre nem haza, hanem Rei lakására megyünk. Alig szól hozzám, de az se túl bizakodó. Azonnal arra kíváncsi, hogy megcsaltam-e. Ez nagyon fáj. Közösen eszünk, és alhatok a kanapén.

A napok egyhangúak, Rei nagyon távolságtartó, alig szól hozzám. De egyik nap ez megváltozik, mert reggel kedveskedik nekem egy kávéval és reggelivel. Ugyan ma be kell mennie, de nem lesz bent sokáig. Örülök, hogy végre kicsit együtt tudunk lenni. Reinek se kellett ma sokáig bent lennie. Ha jól értettem a szavait, akkor csak papírmunka volt. Nekem csak próba volt, de csak délig, mert Kyonak és Kaonak el kellett menni. Így jobb híján kicsit mászkáltam a városban, majd átjöttem Reihez. Ami a legmeglepőbb volt, hogy csókkal üdvözölt. Ez szinte csoda, az meg főleg, hogy semmi gorombaságot még nem vágott a fejemhez. Együtt főztünk, pont, mint régen. Most pedig a kanapén ücsörgünk, és bambuljuk a TV-t. Annyira hiányoztak már ezek a pillanatok. Fejem a vállára hajtom, szőke haja csiklandozza az orrom, de nem érdekel. Mélyen magamba szívom az illatot.
- Szeretlek – suttogom.
Hirtelen mozdul, én meg ijedten felkapom a fejem, hogy talán rosszat mondtam.
- Toshi – csillogó szemekkel néz rám.
Óvatosan hajolok ajkaira és ízlelem meg. Nem ellenkezik, sőt, magához húz, és mélyíti csókunk. Készségesen viszonzom és átkarolom a nyakát. Végre érezhetem édes ajkait, erős karjait magam körül, hogy szeret. Hagyom, hogy az ölébe húzzon, így szembe kerülök vele lovagló ülésben. Elválok tőle és áttérek nyaka kényeztetésére. Érzem, hogy egyik keze a hátamra siklik, a másik a fenekemre és bele is markol, mire felnyögök.
- Csak nem tetszik? – kérdi.
- De, nagyon is – lehelem.
- Helyes – vigyorog.
Imádom ezt a vigyorát, olyan aranyos. Magához ránt, és a nyakam csókolja és harapdálja végig. Nagyon jólesik, megborzongok ajkai érintésétől. Érzem, hogy egyikünket se hagyja hidegen a dolog. Nem akarom elsietni, vége szeretgetni akarom. Hajába túrok, mire erősebben megszívja a nyakam, és ezzel kivált belőlem egy reszketeg sóhajt. Keze hamar utat talál a pólóm alá, és már a csupasz hátam simogatja. Nem tétlenkedek, végig simítok arcán, nyakán és mellkasán keresztül lefelé, kockás hasára. Jólesően felsóhajt. Leráncigálja rólam a pólóm, ami félre dobok. Nem érdekel semmi, majd később rendet rakok. Most csak Rei a fontos, semmi más. Hajába túrok, úgy invitálom forró csókba.

- Szeretlek – hadarom két csók közt.

Ahogy csókol, érint és simogat... teljesen elvesztem testem fölött a kontrollt. Teljesen átadom magam neki, azt tehet velem, amit csak akar. Olyan régen éreztem már ilyen közel magamhoz. Annyira hiányzott már. Most végre itt van, velem foglalkozik és szeret. Teljesen elkábít, csak akkor térek magamhoz, mikor lassan belém csúszik. Mikor? Hogy? Fáj kicsit, főleg, mikor teljesen elmerül testemben. Görcsösen kapaszkodom kedvesembe. Átkarolom a nyakát, és nyaka hajlatába fúrom az arcom.

- Fáj? - kérdi.

- Kicsit, rég voltunk együtt – préselem ki magamból.

Nyakam borítja csókokkal, mellkasom simogatja, hogy elterelje a figyelmem. Vár, hogy megszokjam méreteit. Te jó ég, mikor lett ekkora? Olyan rég voltunk együtt, hogy már el is felejtettem. Várok pár percet mielőtt lassan megmozdítanám a csípőm.

- Lassan, nem sietünk sehova – csókol meg.

- Tudom – sóhajtom.

Nagyon jól esik. Kicsit még fáj, de egyre kellemesebb. Ajkamba harapva ringatózok és riszálom a csípőm. Rei kezei lecsúsznak a csípőmre, és a neki tetsző tempót diktálja.

- Jó? - kérdezem.

- Igen – zihálja.

Ajkamba harapva elmosolyodok. Hirtelen nagyot lök rajtam, mire kiszakad belőlem egy nyögés. Kicsit gyorsít, ezzel egyre több nyögést csal elő belőlem. Annyira jó, nagyon élvezem. Meg se próbálom visszafogni a hangom. Ha akarnám, se menne.

- Tetszik, Toshi? - zihálja.

- Ih... ihghen.... - nyögdécselem.

Nem bírom sokáig, túl rég voltunk együtt, túl sok, hogy a nyakam csókolja és még elöl is kényeztet. Ő se bírja sokáig, néhány lökés és együtt élvezünk el. Kábán borulok a mellkasára, és próbálok lélegzethez jutni. Alig érzékelem a külvilágot, csak annyi jut el ködös agyamig, hogy Rei megemel, majd visszaültet. Görcsösen kapaszkodom belé és mélyen magamba szívom az illatát. Kell néhány perc, amíg összeszedem magam. Hátra simítom a hajam és lágyan megcsókolom Reit.

- Szeretlek – mosolygok kábán.

Egész testemben remegek, könnyűnek érzem magam. Erőt veszek magamon és kiegyenesedve Rei arcát kezdem fürkészni. Hátra simítom a haját és arcán simítok végig. Annyira aranyos, annyira szeretem őt.

- Totchi, válaszolnál egy kérésemre? - kérdi rekedtes hangon.

- Persze, bármire – mosolygok.

- Akkor is így nyögtél, mikor az ő farkán ugráltál?

Mintha tökön rúgtak volna. Hitetlenkedve nézek Rei szemébe. Ez.... tényleg ezt kérdezte? A szemei komolyan csillognak, semmi érzelmet nem tudok leolvasni az arcáról. Nem.... ez nem lehet igaz. Miért? Nem értem...

- Rei... - találom meg a hangom – Ezt.... ezt, hogy érted?

- Ahogy kérdeztem. Tudtommal japánul beszélek.

Érzem, hogy elszorul a torkom. Hirtelen állok fel, felkapom az alsóm, ami mellettünk van a földön és elmegyek fürdeni. Hallom, hogy utánam kiált valamit, de nem érdekel. Nem vagyok kíváncsi a további sértéseire. Bezárom magam után a fürdő ajtaját. Ledobom a gatyám és beállok a zuhany alá. Egész testemben remegek, de ez már nem az iménti orgazmus miatt van. Amint elkezd rám záporozni a langyos víz, könnyeim is elerednek. Nagyon fáj, miért kell ezt csinálnia velem? Tudom, hogy haragszik, de miért ilyen kegyetlen? Ha csak azért kellek neki, hogy megdugjon, ha rájön a kangörcs, miért tapos belém ennyire? Miért kell állandóan felhánytorgatnia Diet? Miért kell mindig emlegetni meg utalni arra, hogy miattam történt ez? Így is fáj, miért kell még jobban éreztetni ezt velem? Miért? Érzem, hogy lerogyok a zuhanytálcába, és hagyom, hogy könnyeimet lemossa a zubogó víz. Nem tudom meddig vagyok itt, de nagyon nehezen összeszedem magam. Elzárom a csapot és megszárítkozom. Mázlira van itt pár ruhám. Felöltözöm és kijövök a fürdőből. Rei már felöltözött és az ablaknál állva bagózik.

- Kezdtem azt hinni eltűntél a lefolyóban – jegyzi meg semleges hangon.

- Gondolom örültél volna.

Nem foglalkozik velem, csak arra figyel fel, hogy zsebre vágom a telefonom, a pénztárcám és a kulcsaimat keresem.

- Hova mész? - kérdi csodálkozva.

- Haza – vetem oda tömören – Minek maradjak? Hogy újra belém rúgj? Kösz, azt kihagyom.

Végig tapogatom a zsebeimet, minden nálam van, már csak a cipőmet kell felvennem. Csöndesen figyeli, hogy megkötöm a bakancsom.

- Egy kérdésem lenne – töröm meg a feszült csendet.

- Hallgatlak.

- Hol van azaz Akira akit szeretek? - ez a kérdés üt – Hol van az a kedves srác, akibe beleszerettem? Hol van, akivel meg tudtam beszélni a problémákat és megbocsátottunk egymásnak? Hol van az, aki mindig kedvesen mosolygott rám, és megbocsátotta az összes hülyeségemet? Akivel esténként összebújva aludtunk? Ez lenne az igazi Reita? Ilyen vagy valójában? A bunkó macsó, aki bárkinek beszól, leszarva, hogy mennyire fáj? Ki vagy igazából? Mert már én sem tudom.

Lesokkolva hallgat végig. Nekem is fájt ezt elmondani, de már egy ideje kikívánkozott belőlem. Kicsit várok, hátha mond valamit, de nem. Felsóhajtok és nehéz szívvel távozom a lakásból. Könnyek égetik a szemem, mélyet lélegezve próbálok lenyugodni. Nem tudom mihez kezdjek, vagy mi lesz így kettőnkkel. Nem is tudom, hogy gondolhatok-e ezek után arra, hogy Reinek és nekem lehet közös jövőnk. Szeretem őt, ezért viselek el tőle mindent, meg azért is, mert jogos, de szerintem ez már túlzás. Szeretném visszakapni az én Akirámat, akivel annyit nevettünk, szórakoztunk és legfőképp szerettük egymást. Miért nem képes megérteni, hogy mennyire sajnálom? Tudom, hogy hibáztam, nem is kicsit, és bűntudatom van, miért kell ezt még tetézni, és állandóan felemlegetni? Miért bánt ennyire? Élvezi, hogy szenvedek? Mikor lesz már elég? Nem bántott már eleget? Egyáltalán akarja-e hogy újra olyan legyen minden, mint régen? Vagy csak meg akar dugni, mert tudja, hogy neki adom magam? Már semmit se értek. Nem tudom hogyan jutottam haza, de sikerült. Első utam a konyhába vezet és előkapom az egyik szekrényből a Jack Danielst. Remegő kézzel nyitom ki, és nagyokat kortyolok belőle. Égetik a torkom, alig kapok levegőt, de nem érdekel. Amint tudok, újabbakat kortyolok az italból. Nem kell pohár, üvegből is jó. A sokadik húzásnál érzem, hogy megszédülök, és kellemes tompaság kezd úrrá lenni rajtam. Leülök és a szekrénynek támasztom a hátam. Jólesik a kellemesen hűvös kő. Újabb kortyok után már semmi sem érdekel. Teljesen átadom magam a zsibbadtságnak és teljesen elvesztem a realitás érzését. Nem érdekel semmi és senki. Végül elnyel a sötétség.

Napokig nem megyek át hozzá, de aztán mégis. Nagyon fáj még mindig, amit korábban mondott. Egyre nehezebben viselem. Miyukival gyakran beszélek, és csak ez tartja bennem a lelket. Nem tudom mi lenne velem a húgom nélkül. Ez annyira kellemetlen, nekem kéne vigyáznom rá és támogatnom, nem fordítva. Nagyon nehéz. Az egyik ilyen beszélgetésünket Rei rosszulléte szakítja félbe. Azonnal bontom a vonalat és sietek kedvesem után, de ami bent fogad... Rei a WC előtt térdel és kiad magából mindent. Mellé térdelek, és a hátát kezdem simogatni, mire elerednek a könnyei.

- Utállak. Utállak mert megcsaltál… de a legjobban azért utállak, mert még mindig kurvára szeretlek… - csap a WC szélére.

Nem tudok mit mondani, szerintem nem is lehet. Nagyon jól esik, hogy még mindig szeret, de sokkal jobban aggódom érte, minthogy ezzel foglalkozzak.

- Utállak. – suttogja, és lehúzza alkotását.

Nem áll fel, inkább a fejét az ölembe hajtva gömbölyödik össze. Még sose láttam ilyen védtelennek, teljesen összetört. Hihetetlen, eddig tartotta magát? Hogy volt erre képes? Miért emésztette magát mostanáig? A könnyei átáztatják a nadrágom, de nem érdekel. A haját simogatom, hogy kicsit megnyugodjon. Ezt nem hiszem el. Ezt én tettem vele? Elszorul a torkom, nagyon fáj így látni őt. Sose hittem volna, hogy az erős külső ilyen törékeny belsőt takar. Nagyon fáj, hogy ezt én tettem vele. Megérdemeltem, hogy ennyiszer belém rúgott.

- Tudom. – suttogom.

- Miért Toshi? Mi rosszat tettem, hogy nem tudtál akkor megvárni? – kapaszkodik nadrágom zsebébe. – Rendbe akartam tenni mindent, meg akartalak lepni azért csináltam, amit…

- Nem tudom.

- Ráadásul pont vele? Azóta minden egyes nap rémálmaim vannak miatta. Nincs nap, hogy ne álmodnám újra, ami akkor történt.

Hirtelen felül, és csak akkor tudatosodik bennem, hogy mi történik, mikor a csípőmön ül.

- Kurvára szeretlek. Hát nem mutattam ki neked eléggé? Mit kellett volna tennem? Mit kellene tennem, hogy többé ez ne forduljon elő? – könnyei csak úgy záporoznak.

Semmit nem látok az arcán és a szemében csak a mérhetetlen fájdalmat és keserűséget. Könnyek égetik a szemem, és érzem, hogy ki is csordulnak. Csak egyetlen szót bírok kinyögni:

- Sajnálom.

- Szeretlek te barom. – motyogja.

Homlokát az enyémnek érinti. Átkarolom a nyakát és magamhoz húzom. Percekig öleljük egymást. Nehezen enged el, hogy megmossa a fogát. Nem állok fel, a földről figyelem minden mozdulatát. Felhúz és annyi idő után végre hallom a szájából a legszebb és számomra legfontosabb szót:

- Szeretlek.

Végre visszatért a régi csillogás a szemébe, és ugyanazokat a gyönyörű barna íriszeket láthatom élet telien csillogni. Végre újra megízlelhetem ajkait. A hálóba is beenged és végre összebújva alszunk el. Annyira hiányzott már. Végre úgy érzem, hogy minden rendben van. Alig tudok elaludni, annyira boldog vagyok.

Rei az utóbbi pár napban elég furcsa, már kezdek félni, hogy megint valami rosszat csináltam. Nem tudom miért csinálja ezt, ahogy sem, hogy mindig mondogatja, hogy jóvá akarja tenni, amit velem tett. Teljesen fölösleges, mert megérdemeltem. Ugyan kicsit túlzásba esett, de nem baj. Egyik este szóvá is teszem, de végül hajlandó aludni. Hamar elalszom, ahogy magához ölel. A szívverése megnyugtat és ellazít. A napok munkával telnek mindkettőnknek, de minden kezd visszaállni a régi kerékvágásba, egyre többet játszunk és viccelődünk. Egyre boldogabb vagyok vele. Miyukinak is elmeséltem, hogy most már minden rendben, és nem kell aggódnia. Nem érti a dolgot, de örül.

Rei egyik nap olyat mond, hogy nem hiszem el:

- Neked adom magam.

Hatalmasakat pislogok, tényleg ezt mondta?

- Biztos ezt akarod? - kérdezem lágy hangon.

- Igen – bólint határozottan.

Magamhoz húzom egy lágy csókra, és óvatosan ízlelgetem édes ajkait. Lassan ledöntöm az ágyra és mellé helyezkedek. Szőke tincseibe túrok, mire felsóhajt. Megérzem kutakodó ujjait a nyakamon és a hátamon.

- Nem kell semmit csinálnod, csak élvezd – húzódok el.

- De... de...

- Ez most rólad szól – mosolygok.

- Toshi – leheli nevem.

Pajkosan elmosolyodok és kedvesem fölé mászom, és nyakát veszem célba. Nem kell sok, hogy megborzongjon és felsóhajtson.

- Ejnye szívem, még nem is csináltam semmit – mosolygok.

- Kanos macska.

Lassan húzom fel a fölösleges pólót, és minden felszabaduló bőrfelületet végig csókolok. Annyira gyönyörű ez a kockás has. Imádom. Rei kicsit fészkelődik, de nincs ellenére a kényeztetés. Felül és segít levenni a pólót. Elveszem tőle és félre dobom.

- Kami-sama – sóhajtok fel.

- Mi az Toto? - vonja fel a szemöldökét.

- Olyan szexi vagy – simítok végig mellkasán, egészen a nadrágjáig.

- Mondj újat – vigyorog.

- Na megállj! – vigyorgok gonoszul.

Újra nyakát veszem célba, és megszívom az érzékeny bőrt. Felnyög.

- Szép – ülök a csípőjére.

- Mit csináltál te dög? - simít a combomra.

- Én? Még semmit. Ezt majd kérdezd meg akkor, ha már végeztem.

Felvonja a szemöldökét. Felnevetek és megcsókolom. Tudom mennyire szereti, ha harapdálom és nyalogatom nyaka érzékeny bőrét. Rei a hátam simogatja vagy a lepedőt markolja. Lassan haladok lefelé a testén. Sokáig elidőzök mellkasán, és a mellbimbóival játszom. Kedvesem felszisszen, és apró sóhajok hagyják el édes ajkait. Megborzong, mikor megérzi ajkaimat a hasán. Óvatosan végig karmolom az oldalát, mire összerándul. Tehát tetszik neki, ennek örülök. Lassan bontogatom a nadrágját, ezzel is húzva az agyát. Leráncigálom róla a farmert és azt is félre hajítom. Nem érdekel, majd rendet rakok, most fontosabb dolgom van. A sarkamra ülök, és úgy csodálom meg kedvesem. Vágyakozva felsóhajtok. Végig simítok vékony combján, direkt kikerülve meredező férfiasságát.

- Játszol Toto? - vonja fel a szemöldökét.

- Még szép – vigyorgok.

- Te jó ég – ejti a párnára a fejét.

- Nyugi kicsim, élvezni fogod, az garantálom – simogatom meg kockás hasát.

- Csak légy gyengéd – kéri.

- Kérned sem kell – nyalom meg ajkaim.

Előremászom, és szenvedélyesen megcsókolom. Magára ránt, mire felnyögök. Heves csókunk közben, közénk fúrom a kezem, és elkezdem simogatni alsón keresztül. Felnyög, mire elmosolyodok. Szorosan ölel, minta az élete múlna rajta.

- Szeretlek – hadarja.

- Én is.

Újra felfedező útra indulok vágytól remegő testén. A nadrágja szélén megállok és felpillantok kedvesemre. Arca kipirult, zihál, és ahogy csillognak a szemei... az valami hihetetlen. Sajnos engem se hagy hidegen a dolog, baromi szűk a nadrágom, de nem akarok elsietni semmit. Ez nem akármilyen alkalom. Azt akarom, hogy mindennél jobban élvezze. Óvatosan megszabadítom az alsójától és azt is száműzöm. Mosolyogva nézek végig szerelmemen. Kissé felhúzza a lábait és enyhén terpeszben fekszik előttem. Csak hogy gonosz legyek vele, leveszem a pólóm, és elhajítom valamerre.

- Toto-chan, te most szívatsz? - nyögi.

- Én? Ugyan – kuncogok.

- Dög.

Nem tudok betelni kedvesem látványával, annyira gyönyörű. Térdére teszem a kezem, és lassan simogatni kezdem. Rei a könyökére támaszkodik és kíváncsian figyeli, hogy mire készülök. Lágy csókot lehelek térdére, majd tovább haladok fölfelé. Apránként haladok, mire aprókat sóhajt. Finom simításokkal ingerlem a selymes bőrt. Hihetetlenül izgató hallani azokat az apró sóhajokat, amiket én csalok ki belőle.

- Helyezd kényelembe magad – suttogom – Tetszeni fog.

Hosszasan fokozom vágyát, apró csókokkal és érintésekkel. Rei sóhajtozik, ajkába harapva élvezi kényeztetésem. A párnára ejti a fejét, és hajamba túr.

- Kérlek Toto – sóhajt.

Elmosolyodok és folytatom a tevékenységem. Lassan jutok el ágyékáig, de szándékosan kikerülöm.  Elégedetlenül felmorran, mire elmosolyodom. Csak hogy tovább húzzam az agyát, rálehelek meredező ékességére, mire követelőzően megrándul. Ez egyre jobban tetszik.

- Toto, kérlek, én is akarok adni – nyöszörög.

- Nem.

Áttérek másik lába ingerléséhez, mire csak felmordul. Nagyon nem tetszik neki, ahogy játszom vele. Vagy talán mégis tetszik neki? Talán a második. Annyira élvezem. Sokáig eljátszom belső combjaival. Rei felül és a hajamba túr. Mosolyogva megkegyelmezek neki, és merevedésére hajolok. Hangosan felnyög, és meg kell szorítanom férfiasságát, nehogy elmenjen.

- Kami-sama – sóhajtja.

Elmosolyodok és folytatom áldásos tevékenységem, amit sóhajokkal jutalmaz. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy minél több örömet okozzak neki. Saját magammal nem törődök, ez az este most csak róla szól. Azt akarom, hogy ez legyen élete legjobb éjszakája. Hogy amíg él, emlékezzen rá. Egyik kezemmel is rásegítek, hogy még több gyönyörben részesítsem. Egész testében remeg, minden porcikája a kielégülés után áhítozik.

- Totchi... kérhlekh – nyöszörög.

- Hm? - hümmögök, mire felkiált.

Nem csoda, még mindig a számban van. Hajamba túrva próbál gyorsabb mozgásra ösztönözni. Legnagyobb bánatára nem vagyok hajlandó gyorsítani. Levegő után kapkod, egész testében remeg és csak arra képes, hogy a nevemet sóhajtozza és nyöszörögjön. Sajnos a nadrágom kegyetlenül szűk.

- Készen állsz? - engedem el.

- Igen – leheli.

- Vigyázok, de előre szólok, kellemetlen lesz, és talán fájni is fog. Így is akarod? Ha nem, akkor... - nem tudom befejezni, mert felül és magához húz egy szenvedélyes csókra.

- Mondtam, neked adom magam – hadarja két csók között.

- Akkor helyezd kényelembe magad, és lazíts – kérem.

Eleget tesz a kérésemnek. Az éjjeliszekrény fiókjából előszedek pár apróságot, amire szükség lesz.

- Kicsim, miért nem érhetek hozzád? - kérdi.

- Ez rólad szól.

- De ez nem ér – nyafog.

- Elég az, hogy megkaplak.

Csak felmorran. Térdei közé térdelek és síkosítót nyomok a kezemre.

- Lazíts és lélegezz mélyeket. Kellemetlen lesz, de igyekszem – ígérem.

Ráhajolok merevedésé, miközben egyik síkos ujjammal elkezdem masszírozni. Rei próbál lazítani, mélyeket lélegzik. Lassan, óvatosan belé csúsztatom első síkos ujjam, mire egész testében összerándul és felszisszen.

- Lazíts szívem, lazíts. Akkor jobb lesz – hajolok el tőle.

- Igyekszem, de kellemetlen. Nagyon új és furcsa – zihál.

- Tudom, de kérlek, lazíts, mert csak fájni fog – kérem – De ha esetleg... - bizonytalanodok el.

- Folytasd – kéri.

Folytatom áldásos tevékenységem. Sikerül ellazítania magát, így nekem sincs lelkifurdalásom, hogy fájdalmat okozok neki. Próbálom elvonni a figyelmét az enyhe feszítő fájdalomról, ami sikerül, mert csak élvezet vegyül a hangjába. Ismét hajamba túrva biztat. Tehát tetszik neki. Mikor a második ujjam is bevetem, fájdalmasan összerándul és felszisszen. Megszívom férfiasságát, mire újabb nyögés a válasz.

- Ne, ne hagyd abba! – zihál.

Hümmögök, mire felnyög. Elhajolok tőle, és pajkos mosoly kíséretében a nyakát veszem célba.

- Tetszik kicsim? - kérdezem.

- Igen – zihál – De én is adni akarok.

Megtalálja a nyakam érzékeny pontját, mire végig fut a hátamon a remegés. Oldalra fordul és maga mellé fektet és a nadrágommal kezd bíbelődni. Nem tétovázik, azonnal férfiasságomra fog, és mozgatni kezdi a kezét rajtam.

- Tetszik? - kérdezem mosolyogva.

- Nagyon.

Rei mohón tapad a nyakamra. Elhúzódom tőle és a sarkamra ülve csodálom őt. Ahogy érzem, kellően ellazultak az izmai.

- Készen állsz? - kérdezem.

- Igen.

Megszabadulok a nadrágomtól és félre hajítom. Előkeresem a kis óvszeres tasakot.

- Mit babrálsz? - támaszkodik a könyökére kedvesem.

- Ezt – mutatom fel.

- Nem kell – mondja, és fülig pirul – Érezni akarlak.

Annyira meglep, hogy el is ejtem a kis tasakot. Rei felül és magához húz egy csókra.

- Ígérem, vigyázok rád, de fájni fog.

- Tudom – biccent.

Hátra dől és a könyökére támaszkodva figyel.

- Lazíts – kérem.

Óvatosan közelebb araszolok hozzá és helyezkedek el. Ajkaira hajolok és lassan veszem birtokba testét. Elakad a lélegzete, összerándul a teste és felnyög. Ez a szorító forróság valami hihetetlen érzés. Olyan régen éreztem már ilyet. Alig bírom ki, hogy ne tegyem magamévá. Fájdalmas hangjára azonnal megállok. Rei arca fájdalmas grimaszba torzul és fájdalmasan nyöszörög. Várok, míg lassan hozzászokik a helyzethez.

- Jól vagyok – biccent.

Még várok, és mikor enyhül körülöttem a szorítás, óvatosan nyomulok tovább. Mikor teljesen benne vagyok, hátra dobom a fejem, és felnyögök. Ez a szűk forróság valami hihetetlen érzés. Kell pár pillanat amíg összeszedem magam, és eljut a tudatomig, hogy van külvilág is. Végigsimítok Rei combjain, mire elmosolyodva rám néz.

- Milyen? – préselem ki magamból.

- Kicsit fáj és furcsa. Várj egy kicsit – kéri elfúló hangon.

Elmosolyodom és végig simítok kockás hasán, majd férfiasságán. Összerándul, de kezdi élvezni. Már nem szorít annyira. Várok pár percet, majd lassan lökök egyet rajta. Kipattannak a szemei és szinte felsikolt. Óvatosan ringatom a csípőm, és lágy simításokkal próbálom kellemesebbé tenni számára. Lehunyt szemmel és ajkába harapva próbálja visszafogni a hangját.

- Nagyon rossz? – ijedek meg.

- Dehogy – préseli ki magából – Egyre jobb.

Elmosolyodom és hirtelen ötlettől vezérelve, ráfogok férfiasságára, és gyorsan mozgatni kezdem a kezem. Kipattannak a szemei és felsikolt.

- Dhögh – zihál.

Előre hajolok és megcsókolom. Átkarolja a nyakam, és teljesen magára húz. Összerándul a megváltozott póztól, de nincs kifogása ellene. Megtalálja a nyakam érzékeny pontját, mire borzongás fut végig a gerincemen. Ez valami hihetetlen érzés. Sose hittem volna, hogy egyszer majd szerepet cserélünk. Még a legvadabb álmaimban sem jutott ilyesmi az eszembe, erre tessék… Rei itt fekszik alattam, és nyögdécsel attól az örömtől, amit én okozok neki. Egy biztos, sose fogom elfelejteni ezt az estét.

- Totchi… mégh… - zihál – nah…gyhon jóh…

Kérdőn pillantásom látva bólint. Megcsókolom és gyorsítok mozgásomon, amire egy hangos nyögés a válasz. Felkönyökölök, és kettőnk közé fúrom egyik kezem, hogy még több örömöt szerezzek neki. Rei vállamba kapaszkodik, és minden lökésemre összerándul. Nem tudja visszafogni a hangját, amit nem bánok, nagyon szeretem hallgatni. Teljesen kivetkőzik magából, teljesen más, mint eddig bármikor. Még sose adta át magát ennyire az élvezetnek.

- Nemh.. bih..bihromh… - zihál.

Gonosz mosollyal az arcomon megállok és elengedem merevedését. A sarkamra ülve figyelem vágytól remegő testét, kipirult arcát és csillogó szemét.

- Galád! – morog.

- Volt kitől tanulnom.

- Hát igen, jó tanár vagyok – vigyorog önelégülten.

Ködös tekintettel néz végig rajtam. Muszáj pihennem kicsit, különben hamar vége az estének. Még nem akarok elélvezni, még többet akarok adni neki.

- Nagyon jó vagy - amennyire elér végig simít a combomon.

- Igyekszem.

Hirtelen felül és a következő pillanatban már a hátamon fekszem, ő meg fölöttem. Elhelyezkedik és lassan magába vezet. Felszisszen, arca fájdalmas grimaszba torzul.

- Kicsim – ijedek meg, de felemeli a kezét.

Vesz pár mély lélegzetet, amitől sikerül ellazulnia.

- Jól vagyok – mosolyog rám – Ezt ki akarom próbálni. Te szoktad szeretni, szóval kíváncsi vagyok.

- És te irányítasz.

Combját simogatom, ő a csípőmön támaszkodik. Vár egy kicsit, lassan felemelkedik és vissza engedi magát. Egyszerre nyögünk fel. Lassan ismétli a mozdulatot, amíg kellemessé nem válik. Gyorsít mozgásán, a csípőjére fogok, hogy segítsek neki. Felhúzom a térdem, hogy hátra tudjon dőlni, ha akar. Nem kell sok, hogy minden fájdalom eltűnjön a hangjából, és csak az élvezet maradjon. Őrjítő látvány, ahogy rajtam lovagol, szőke haja az arcára tapad…

- Mégh… mégh… - nyögdécseli.

Elmosolyodom és feljebb lököm a csípőm, mire megdermed és egy kisebb sikoly hagyja el ajkait. Hagyom, hogy a maga tempójában lovagoljon rajtam. Lassú tempója hamar felgyorsul, szinte már rodeózik. Kipattannak a szemei, elakad a lélegzete és felnyög, mikor eltalálom kéjpontját. Kicsit lassítanék, hogy tovább tartson, de ez nem tetszik kedvesemnek.

- Neh… ne hagyd abbah…! - a vége egy nyögésbe torkollik -Mégh... mégh...mégh!

Érzem, hogy nem kell sok egyikünknek sem, így férfiasságát kezdem kényeztetni, mire újabb nyögés a válasz. Felülök és szenvedélyesen megcsókolom. Átkarolja a nyakam, és úgy húz még közelebb magához. Fél kézzel támasztom magam, a másikkal kedvesem ingerlem. Kezemre fog, és gyorsabb tempót diktál. Nem kell sok, hogy együtt érjük el a beteljesülést. Hátra dobja a fejét, teste görcsbe rándul és felnyög. Minden megszűnik körülöttem, csak Rei van, és ez a hihetetlen boldogság. Kell pár perc, hogy magamhoz térjek. Kedvesemnek segítek oldalra feküdni, majd megtisztítom magunkat. Teljesen kába, egész testében remeg az átélt orgazmustól. Kisimítom arcából a rakoncátlan tincseket és gyönyörködöm benne.

- Totchi – kezdi nagyon fáradt hangon – Értem már miért panaszkodsz, hogy néha nem tudsz ülni egy ilyen után.

- Sajnos holnap te se fogsz tudni.

Nem válaszol, szerintem nem is jutott el a tudatáig, amit mondtam, mert már alszik is. Nincs erőm elmenni fürdeni, inkább reggelre halasztom. Magunkra húzom a takarót, kedvesemhez bújok és percekkel később követem őt az álmok világába.