21. fejezet

Reita pov

Reggel balhét csapok, aztán ahelyett, hogy megbeszélnénk, elmegy. Ő azt hiszi, mindent letud azzal, hogy benyög egy bocsánatot és közben nem is gondolja komolyan. Fáj, rohadtul fáj, de miért nem tudja megérteni akkor mennyire rosszul esett ez? Biztos vagyok benne, hasonló helyzetben még inkább ki lenne akadva.

- És még én vagyok, havibajos az eszem megáll. – morgok az ajtónak, amin egy perce viharzott ki.

Kitombolom, magam amennyire lehet otthon. Minden cuccát elvitte szóval nem fog ma visszajönni, nem is baj csak megint veszekednénk. Rajtam lenne amúgy is a sor átmenni hozzá, de nem fogok. Elegem van jelen pillanatban. Mérgesen megyek be próbálni és alaposan összeveszek a srácokkal is, a feszültségem nemhogy visszább eset volna, hanem egyre inkább fokozódott. Toshiya azt mondta hívjam, ha lenyugodtam, de azt baszhatja. Rossz egyedül lenni, ezt kénytelen vagyok belátni.

Egy hét pedig úgy elrepül mintha nem is lett volna. A próbákon nem szólnak hozzám, betudták annak a verseny miatt vagyok kikészülve, mert nem igazán mondok amúgy sem nekik. A verseny…  a francba még nem is készültem rá. Villámgyorsan elkezdek gyakorolni, egész éjjel nyomatom, mert holnap lesz a megmérettetés. Alaposan megvisel, amiért kedvesem nincs velem, de nem adok lejjebb az igazamból, nem érzem úgy, hogy most nekem kéne engednem.

A versenyen hamar ott vagyok, alig van még egy két ember. Lerakom, a cuccom aztán már megyek is ki cigizni, nem hiszem, hogy tovább fogok jutni, képtelen voltam megtanulni a számot, majd imprózok maximum. Ameddig csak tudok, távol maradok a várakozó helyiségtől, nem akarom látni Toshiyát, még mindig nem tudtam teljesen lecsillapodni. Végül kénytelen vagyok bemenni, nem lehetek tovább kint, nem kéne ennyire gyávának lennem. Rögtön kiszúrom, a gitárom mellett gubbaszt és mily meglepő rám vár.

- Szia. – meglepően bátortalan a hangja.

Kimérten biccentek, válaszra sem méltatom, csak leülök, előveszem a basszerom és pengetni kezdek, de lefogja a kezemet.

- Kérlek? Beszélgetni? Velem? Hűha. – gúnyos vagyok. – Azt hittem még mindig az „elviharzok-és-vissza-sem-nézek” taktikát alkalmazod mr. mert-még-nekem-áll-feljebb-a-dolog uraság.

- Ne kezd megint. – látom rajta felhúztam.

- Ne kezdjem? – baromi pipa vagyok. – Menj, beszélgess akkor a fallal…

- Reita kérlek…

- Mégis mire? Egy dolgot kértem tőled… Egy tetves sms-t, hogy ne aggódjam szét az agyamat hajnalban, mégis mi lehet a kedvesemmel. De erre még neked állt feljebb a kiakadásom. Baszódj meg kérlek jó? Hasonló helyzetben, nagyobb balhét levágtál volna, és ne gyere nekem azzal nem így lenne. – szűröm a fogaim között, nem akarok kiabálni és magunkra felhívni a figyelmet.

Látom, rajta valami igazán velőset mondana, mégis inkább visszatartja. Helyes csak kitekerném a nyakát, ha megint az jönne, hisztis vagyok.

- Bocsáss meg kérlek.

- Ha komolyan is gondolod esetleg. – állok fel, mert engem hívnak. – Szeretlek Toshiya, viszont az ilyet nem tolerálom. – magára hagyom.

Ahogy sejtettem alaposan elbasztam a fellépést, necces lesz továbbjutni viszont nem lehetetlen. Toshi következik utánam, én addig elmegyek az öltöző fürdőjébe lehűteni magamat. Ruháim ledobálva, bevágom az egyik szekrénybe, fogom a tiszta törülközőt, derekam köré csavarom és máris lépkedek a zuhanyhoz. Először jéghideg vizet folyatok magamra egészen addig, míg kékre nem színeződnek ajkaim és dideregni nem kezdek, majd fokozatosan nyitom meg a meleg vizes csapot is. Mindig ehhez a módszerhez folyamodom, amikor valami lelki ideg miatt befeszülnek az izmaim, ilyenkor képtelen vagyok magamtól ellazulni, de a forró víz segít abban az esetben, ha fokozatosan melegítem fel a hidegvizet. Fél órája lehetek bent vagy több, amikor karok fonódnak derekam köré. Ezer közül is megismerném.

- Annyira sajnálom. Ígérem nem lesz több ilyen. – rekedtes, sírás közeli a hangja.

Képtelen vagyok így rá haragudni, és végre érzem igazán bánja, amit tett. Sokáig tartott mire eljutott az agyáig. Arcom nem láthatja, de egy gyengéd mosolyra húzódnak ajkaim, orrkendőm, hajam csurom víz, karjaim, amivel támaszkodtam eddig a falnak most karjaira simítanak.

- Megbocsájtok, ha nem lesz több ilyen. – suttogom, magam elé húzva ajkaira tapadok.

- Ígérem neked. – visszacsókol, karjai derekamról elindulnak felfelé mellkasomon át, hogy nyakam köré fonódjanak.

Miért is kellett nekünk veszekedni? Annyira hiányzott ez az egoista barom, eszméletlen. Totálisan belezúgtam, de a kétely bennem marad azért. Aggódom, mert Die hatalmas konkurencia így is nekem ebben a kapcsolatban. Sosem leszek képes elfeledtetni vele örökre, főleg úgy, hogy minden egyes nap találkoznak. Viszont most nem akarok erre gondolni, csak őt akarom.

- Rei. – suttogja, nevemet mikor betámadom a nyakát. – Fel fogsz izgatni.

- Az a célom. – kuncogok.

- Pont itt akarod?

- Miért is ne? – végig nyalok arcélén a füle felé.

- De bárki ránk nyithat. – remeg meg karjaim között.

- Na és? Akkor sem érdekelt ez mikor a mosdóban nyitottam rátok… miért most kezdene el ez zavarni téged? – szopogatni kezdem fülcimpáját.

- Borzalmas vagy. – sóhajtozik.

- Te beszélsz? – halkan elnevetem magamat.

Teljesen az érzelmeké lesz a főszerep egy csipetnyi hevességgel megfűszerezve. Talán kissé durván nyomom a falhoz egy kis petting után, de úgy nézem, igazán élvezi, mert egyetlen egy fájdalmas hang sem hagyta el eddig ajkait. Mögé helyezkedve igencsak merev problémámat farpofái közé nyomva dörzsölgetem picit. Nem kap meg olyan könnyen, most nem.

- Reita… kérlek… téged… most… - ennyire kéjes hangon mondani ezt…

- Nem is tudom. – műdrámázok. – Megérdemled?

- Ne húzd már az agyamat hülye papagáj, hanem bassz már meg végre. – mordul.

Képtelen vagyok visszatartani nevetésemet, közben pedig hirtelen minden figyelmeztetés nélkül hatolok belé.

- A rohadt életbe, de szűk vagy. – szakad ki ajkaim közül. – Isteni.

- Pedig csak egy hét telt el, nem lehetek annyira szűk.

Jobb kezemmel átölelve derekát teljesen mellkasomhoz préselem hátát, balommal pedig a lényegre fogva kezdem el hosszas ámde édes bosszúmat.

Mire végzek vele, mind a ketten alaposan kimerülünk, az ötödik orgazmusa után nem számoltam hányszor jutattam el a csúcsra.

- Ha mindig ezt fogod, velem tenni gyakrabban akarok majd összeveszni veled. – zihálva kapaszkodik belém.

Lábai rettenetesen remegnek, folyok belőle, de ez annyira izgató, hogy mindjárt megint állni fogok, ha tovább nézem a combjain lefelé csordogáló élvezetem.

- Ne csinálj ebből rendszert, nem szeretek veled összeveszni.

- Nem fogok. Rettenetesen hiányoztál.

- Te is nekem. – homlokon csókolom.

- Ideje lenne mennünk lassan eredményhirdetés.

- Ahhoz el kell engednem igaz? – húzom el a számat.

- Nem ártana.

- Egy kicsit még maradjunk így.

- Benne vagyok. – suttogja, arcát mellkasomba fúrja.

- Szeretlek Rei.

- Én is téged. – kezd hevesebben dobogni a szívem.

Le sem lehetne tagadni a békülős szex baromi jó, viszont akkor sem akarok rendszert csinálni belőle. Nem volt kellemes, ami ez előtt volt, nem akarom még egyszer átélni ezt.

Kénytelen kelletlen végül csak kibontakozik az ölelésemből és megszárítkozva megy felöltözni. Követem a példáját, csak a hajunk vizes már, de az meg hamar meg fog száradni. Este úgyis hajat fogok mosni, ez nekem nem volt elég.

- Átjössz? – kérdezi, mikor már megyünk az eredményeket megnézni.

- Mennék, ma viszont nem lehet. Holnap korán bent kell lennünk. Pöttöm panna kitalált valamit megint.

- Nem is látlak akkor ma már?

- Dehogynem. Hazakísérlek. Holnap pedig átmegyek hozzád, ha így megfelel.

- Tökéletes lesz. – mosolyodik el.

Az eredmény kicsit megnyugtat, ugyan utolsóként, de mégis bent maradtam, ahogy ez a hülye is.

- Reita… - kezd bele valamibe igencsak elgondolkodva.

- Hm? – nézek rá.

- Nem… semmi… - mosolyog rám, de látom, valamit el akar nekem mondani.

- Hallgatlak, mond nyugodtan.

- Nem tényleg semmi… nem fontos… - kezembe adja basszerom aztán őt is a vállára veszi sajátját.

- Minden rendben? – kérdezem a grimaszát látva.

- Csak fáj a vállam.

- Megint túlhajtod magad. – sóhajtok kissé panaszosan. – Nálad megmasszírozom.

- Ezek szerint… - csillannak fel a szemei.

- Igen maradok, de reggel egyedül kelsz, korán indulok, mert akkor még haza is kell majd mennem, átöltözni.

- Köszönöm. – hálásan megfogja a kezemet.

Ugyan meglep, de nem húzódom el tőle. Nincs már senki rajtunk kívül a várakozó teremben, és ha már a szüleim előtt is felvállaltam őt, miért titkolnám? Bár jobb lenne még nem a nagy nyilvánosság elé tárni ilyen formában.

- Na, induljunk nem csak te vagy hulla. – húzom ki a kocsimig.

Berakom a gitárokat hátulra, addig ő beszáll és beköti magát. A volán mögé ülök, biztonsági öv, nem akarok idő előtt megmurdellni aztán irány Toshiya lakása.

Eléggé vicces látvány lehetett, ahogyan fáradtan felvánszorgunk hozzá, de amint bent vagyunk, megnyugszom teljesen. Rettentő sok szempontból megváltoztam amióta együtt járunk.

- Eszünk valamit? – zökkent ki.

- Jó lenne, nem ettem ma még semmit. – vallom be.

- Jesszusom Reita, hogy lehetsz ennyire felelőtlen?

- Nem volt időm enni. – sóhajtom.

- Édes istenem, rosszabb vagy, mint egy gyerek. – húz a konyhába és leültet. – Nincs sok minden.

- egy szendvics is megteszi, nem kell nagy kaja.

- Biztos?

- Teljesen, holnap úgyis együtt ebédelünk valami nagy kutyával. Ruki megint intézkedett.

- Oh… - csalódott a hangja.

- Tudod, hogy a te főztödet semmi sem veri kenterbe.

- Igen, egyértelmű a tehetségem ebben is. – kezdi legyezkedni magát.

- Egoista. – kuncogok.

- Csak annyira amennyire kell.

- Néha talán jobban is.

- Héééj. – dobja nekem nevetve az egyik saláta levelet.

- Merre van a testápolód te díva, addig megkeresem. – nem bírom kihagyni.

- Hát a vibrátorok mellet. – megnyalja az ajkait.

- Nem igaz, hogy még mindig nem elégültél ki az után. – nevetve kelek fel.

- Éjjeli szekrény. – pontosít.

- Én is így gondoltam.

- Szeretlek.

- Tudom, én is téged Toshi.  – adok, neki egy csókot mielőtt elmennék a testápolóért.

- Közös fürdést akarok. – szögezi le. – Ellenvetés?

- Nincs.

Toshiya pov

Csak a versenyen találkozunk újra, és nem a legbékésebb a beszélgetés. Hiába akarok békülni és kérek bocsánatot, elküld a fenébe. Rosszul esik, fájnak a szavai, és vissza is vágnék, de inkább a nyelvemre harapok. Inkább nem mondok semmit, mert ha mégis, abból nem sülne ki semmi jó, csak még nagyobb veszekedés, amit nem akarok. Hamar sorra kerül és magamra hagy. Nem tudok a fenekemen maradni és utána megyek. Nem tudom mi van szerelmemmel, nagyon nem megy neki. Még sose láttam ennyit rontani. Nagyon remélem, hogy továbbjut, de erre nagyon kicsi az esély. Lejön a színpadról, és legszívesebben utána mennék, de nem lehet, mert én jövök. Veszek egy mély levegőt és kilépek a színpadra. Gyorsan eljátszom amit kell, aztán megyek vissza az öltözőbe. A zuhanyzóban csobog a víz, kint Rei ruhái, tehát ő van bent. Utána megyek, és végre magamhoz ölelhetem. Az elmúlt napok minden keserűsége és fájdalma rám tör, mikor végre karjaim közt tarthatom. Végre elfogadja a bocsánatkérésem. Aztán olyat tesz, amit nem hittem volna, egy ilyen, viszonylag nyilvános helyen kezd kényeztetni. Nem kell sok, hogy ne érdekeljen rajta kívül semmi. Hosszas és élvezetes szeretkezés után alig állok a lábamon, minden remeg, a hátsóm sajog, nem biztos hogy tudok majd ülni, de nem érdekel. Csak ez a marha számít. Végül megszárítkozunk, és megyünk megnézni az eredményeket. Rei fellélegzik, mikor látja, hogy sikerült. Kis nyafogással elérem, hogy már ma átjöjjön hozzám. Mondjuk, tényleg fáj a vállam, nem tudom, hogy fogom bírni a turnét, de remélem addigra helyre jön. Tényleg, a turné! Szólnom kell ennek a majomnak, mielőtt megint megharagudna. Oké, az indulásig még van egy hónap, szóval még időben vagyok. Kiakasztó, hogy ez a srác mennyire nem figyel magára. Sikerül elcsábítanom egy forró fürdőre. Kivételesen nem a hangulat forró, csak a víz.

- Azt hittem akarsz valamit – simít végig az arcomon szerelmem.

- Igen, holnap ülni, úgyhogy elégedj meg ennyivel – mosolygok gonoszan.

Megcsóválja a fejét és magához húz egy csókra. Nyaka köré fonom karjaimat és ízlelgetem tovább édes ajkait. Simogatja a derekam, a hátam, ahol csak ér.

- Te, rossz vagy – nevetek, mikor nyakam veszi célba.

- És? Nem a rossz fiúkat szereted? - mosolyog sokat sejtetően.

- Téged szeretlek.

- Szóval nem vagyok rossz? - vonja fel a szemöldökét.

- Te macsó vagy – lopok egy csókot, és mielőtt elkapna, kimenekülök.

Lemondóan felsóhajt, mikor magam köré tekerek egy törülközőt.

- Dög – jegyzi megy.

Csak egy angyali mosollyal jutalmazom. Felöltözöm és kisietek a konyhába, hogy mire végez, tudjak enni adni neki. Azt mondta elég egy szendvics, akkor kap egy kiadósat. Kis vaj, felvágott, zöldségek, sajt és kész is. A poén kedvéért, egy mosolygós arcot formázok a feltétből.

- Mit ügyködsz? - karolja át a derekam.

- Neked vacsorát – szabadulok ki karjai közül, és nyújtom át a tányért.

- Aranyos – nevet egy nagyot.

- Csüccs és egyél – intek.

Leül és hozzá lát. Addig kerítek a hűtőből két sört. Bőven megérdemeljük egy ilyen nap után. Kibontom és elé rakom az egyiket.

- Köszi – mosolyog.

Mosolyogva figyelem, ahogy jóízűen elpusztítja a vacsorát. Kissé félek előhozakodni a turné bejelentésével, mert biztos kiakad, de ha később szólok, akkor azért fog balhézni.

- Mi a baj kedves? - kérdi hirtelen Rei.

- Tudod, azt kérted, hogy bármi van, szóljak – kezdem tétován.

- Igen – bólint komolyan – Mi a baj?

- Úgy egy hónap múlva rövid turnéra megyünk majd – nyögöm ki nagy nehezen.

- Mi? - nyögi – Mennyi időre?

- Nem sok, pár koncert, talán egy hónap.

- És mikor akartál erről szólni? - morran.

- Még ma. Gondoltam előbb szólok, minthogy lásd a várost ezzel kiplakátolva. Meg azt kérted szóljak, hát szólok. Szerintem még időben megtettem.

Bosszúsan fúj egyet. Szinte várom, hogy felpattanjon és leordítsa a fejem, de ez elmard.

- Igen, igazad van. Szóval egy hónap... - gondolkodik el.

- Igen, annyi.

- Akkor nem sokat foglak látni mostanában.

- Sajna nem, főleg ha Kyo és Kao belelendül. Néha nem tudom mi rosszabb, egy őrült törpe, vagy egy rabszolgahajcsár kezében egy ostorral.

- Nyugi, Törpillánál kevés rosszabb van – mosolyog.

- Mi lenne, ha összeeresztenénk őket?

- Szerintem jobb ha nem tudjuk.

Jó nevetek én is. Vicces elképzelni, ahogy az a két chibi egymásnak ugrik. Gyorsan elmosom a tányért, hogy végre minden figyelmem ennek a hülye papagájnak tudjam szentelni.

- Gyere, feküdjünk le, hosszú volt a nap – húz a háló felé.

- És fárasztó – mosolygok.

- Édes fáradtság.

Megcsóválom a fejem, és megmarkolom formás fenekét. Ugrik egyet meglepetésében, de csak kacsintok egyet.

- Hergelsz te dög? - kérdi.

- Én? Olyannak ismersz? - teszem az ártatlant.

- Nem is tudom... - gondolkodik el.

Amint lefekszik, mellé bújok. Olyan jó végre érezni ölelő karjait, illatát, teste melegét magát. Nem kell sok, hogy elaludjak.

Reggel ígéretéhez híven egyedül kelek, ami rossz, de legalább újra szent a béke, és nem is harapta le a fejem a turné miatt. Legalább elmondtam, és így meg is könnyebbültem tényleg, nemsokára megyek, szóval ki kell használnom minden percet amit vele lehetek. Hogy fogom kibírni nélküle azt az egy hónapot, ha egy hét is megviselt? Egek, mikor lettem én ilyen nyálas? Alig ismerek magamra, na mindegy. Ilyen is kell. Tény, hogy rohadt rég voltam szerelmes, nem hogy ennyire.

- El fogok késni – nézek az órára.

Bent a fiúk szóvá teszik, hogy sokkal jobb a hangulatom. Csak leintem őket, és inkább munkához látunk. Nagyon sok feladat vár ránk, és sajnos kevés az idő. Egész nap zenélünk, vagy a papírok fölött görnyedünk. Az erőltetett menetet a vállam is megsínyli.

- Minden oké? - kérdi Die este.

- Fáj a vállam – mozgatom meg.

- Ne hajszold túl magad, pihenj – kéri.

- Igyekszem, nyugi – mosolygok rá.

Még próbálunk egy ideig, de Kyo és Kao interjúra mennek, így mi is mehetünk haza. Fáradtan küldök egy SMS-t Reinek, hogy végeztem és indulok. Nem tudom ő mikor jön, de jobb, ha tudja merre vagyok.

Az elkövetkező napok így telnek. Csak reggel és este látom szerelmem. Nem haragszik, csak egy kicsit morog, de megérti, hogy mekkora és mennyi munkával jár egy turné előkészítése. Van hogy ő készít nekem vacsorát, ami nagyon jól esik. Sajna még hétvégén se tudunk annyit együtt lenni, mint szeretném, mert a verseny is a nyakunkon van. Egyre kevesebb időm és erőm van még arra is. Arról nem is beszélve, hogy egyre inkább kikészül a vállam, a kezemről nem is beszélve.

Egy újabb munkával teli nap következik. Rei is morog, mert Ruki állandóan hívogatja, és ha jól értem, nem tett le arról a tervéről, hogy megtudja, kivel jár a basszista. Csak mosolyogni tudok a telefonos vitáikon, mikor épp nem dolgozom. Rei kedves, ahol tud próbál segíteni.

Nincs is jobb mint egy fárasztó nap után hazaérni és végre megcsókolni azt a pasit, akit szeretek.

- Végre – morog Rei.

- Attól, hogy te szabadnapos vagy, még nem jelenti azt, hogy én is – jegyzem meg és leveszem a cipőm.

- Nem szabadnap, csak Ruki és Kai mentek interjúra, és nélkülük nehéz bármit is csinálni. Úgyhogy maradj magadnak.

- Mázlista. Kao miért nem így oszt be minket? - nyafogok.

- Mert egy hajcsár?

- Hé! Ő az én Leader-samám! Csak én bánthatom – hörrenek.

- Oké oké, csak ne nyafogj. Éhes lehetsz.

- Honnan tudod? - ülök le a konyhában.

- Éhesen nyűgösebb vagy – von vállat.

Teljes lelki nyugalommal szed nekem a tegnapi kajából és melegíti meg.

- Hát na – vonok vállat.

Mosolyogva megcsóválja a fejét. Melegít magának is vacsorát és immár együtt tudunk enni. Vacsora végén, jóllakottan dőlök hátra.

- Jól főzöl, megtartalak – vigyorgok.

- Csak a főztömért? - áll mellém karba font kézzel.

- Nem, más miatt is – mosolygok sejtelemesen.

- Kanos macska.

- Hülye papagáj.

Mielőtt odébb menne, elkapom vékony derekát és az ölembe húzom. Átkarolja a nyakam és megcsókol.

- Egész nap erre vártam – mosolygok.

- Szerinted én nem? - vonja fel a szemöldökét.

Lop egy csókot, és a pólómnál fogva rángat a fürdőbe. Mint mindig, egymást szabadítjuk meg a ruháktól. Mozdulatainkban nincs semmi izgató, pusztán kedveskedés.

- Nincs is jobb, mint egy forró fürdő – állok be a zuhany alá.

Rei is beáll mellém és megengedem a vizet. Jólesik a meleg víz, és Rei simogató érintése. Szinte már természetes, hogy egymást fürdetjük. Nem tudom mikor vált azzá, de nagyon élvezem.

- Stresszes vagy? Be van állva a vállad – jegyzi meg, és elkezdi masszírozni beállt izmaimat.

- De jó, isteni kezed van – nyögöm.

Nem mond semmi, inkább izmaimat próbálja lazítani, ami fáj de nagyon jól esik.

- Ide ne élvezz – nevet.

- Ennyi ahhoz nem elég. Más is kéne – mosolygok sokat sejtetően.

- Szóval csak a farkam kell – jelenti ki.

Megfordulok és megcsókolom.

- Te kellesz – jelentem ki.

Átkarolja a derekam és közelebb húzva magához megcsókol. Érzem, hogy őt se hagyja hidegen a dolog, aminek örülök. Jót tesz az egómnak, hogy nem kell semmit csinálnom, hogy megkívánjon. Mondjuk, én se vagyok így ezzel másként. Sose elég belőle. Mielőtt, nagyon belefeledkeznék teste simogatásába, eltol magától.

- Mi a baj? - kérdezem.

- Ne a zuhany alatt. Akkora lesz a számla, hogy a gatyám rámegy – zárja el a csapot.

- Nem, a gatya úgyis fölösleges, főleg ha velem vagy – mosolygok kajánul.

- Kanos macska – sóhajt.

- Ázott papagáj – kócolom össze vizes tincseit.

Morcosan néz rám, mire csak még jobban kirobban belőlem a nevetés. Mielőtt bármit tehetne, menekülőre fogom. Csúszkálva és vizesen szaladok végig a lakáson. Az egyik fordulóban utolér.

- Ne olyan gyorsan!

A következő amit felfogok, hogy a kanapén kötök ki, de hogy hogyan, azt nem tudom. A következő pillanatban Rei fölém magasodik és mellettem támaszkodva elzárja a menekülési utat.

- Hová olyan sietve Totchi? - kérdi rosszat sejtetően.

- El – vágom rá.

- El fogsz menni, azt garantálom, de kicsit később.

Hajamba markol és magához húz egy vad csókra. A heves szenvedély kivált belőlem egy nyögést, mire elmosolyodik.

- Csak nem tetszik? És még nem kaptál semmi – éhesen megnyalja ajkait.

- És mikor kapok?

- Türelmetlen.

- Ilyen szerető mellett csodálod?

- Aki tud, az tud – vigyorog önelégülten.

- Meddig váratsz még? - kérdezem.

Mielőtt válaszolhatna előre lendülve nyaka hajlatába csókolok, és végig simítok kemény férfiasságán.

- Hékás! Nehogy a nyúl vigye a puskát – tol el magától és megcsókol.

Hanyatt dönt és mohón csókolja végig a nyakam és a mellkasom. Nem kell sok, hogy nyöszörögjek alatta. Kettőnk közé fúrom a kezem, és összefogom merevedéseinket és kényeztetni kezdem magunkat. Elhajol tőlem, és feltérdelve néz végig rajtam.

- Még mindig türelmetlen vagy – préseli ki magából.

Le se tagadhatja mennyire tetszik neki.

- Kanos macska – sóhajt.

- Miau – nyávogok.

Alig hajol le hozzám egy csókra, megszólal a telefonja. Nem kell megnéznem a kijelzőt, hogy tudjam, Ruki az.

- Mi a francot akar? - morgok.

- Ne foglalkozz vele – újra megcsókol.

A törpe pár perc után megunja vagy szétkapcsol, nem tudom, de elhallgat végre a telefon. Végre újra csak az enyém. Fordítok magunkon, így ő kerül alulra, én meg a csípőjére ülök. Mosolyogva néz végig rajtam, és simít végig a combomon.

- Ugye tudod, hogy rohadt szexi vagy? - kérdi.

- Tudom, és igyekszem az maradni neked.

- Hülye, mindig az vagy – ülésbe lendül és megcsókol.

Átkarolom a nyakát és viszonzom csókját. Ha lehet, még közelebb húzom magamhoz. Kezem megint magunk közé csúsztatom, hogy húzzam mindkettőnk idegeit. Ajkairól áttérek nyakára. Tudom, hogy nagyon szerit és az őrületbe tudom kergetni.

- Toshi – leheli elfúló hangon.

Válasz helyett, gyorsítok kezem mozgásán. Szöszim a nyakamba fúrja arcát és szuszog. Mielőtt folytathatnám szerelmem kényeztetését újra megszólal a telefon.

- Ne már! - nyögöm.

- Ne hagyd abba, csináld – kéri.

Figyelmen kívül hagyom a telefon idegesítő zajongását. Nagy sokára elhallgat, így újra szerelmemnek tudom szentelni minden figyelmem.

- Ha még egyszer megszólal, kinyírom a talajcírkálód – figyelmeztetem.

- A szád beszéd helyett használd másra – mosolyog kéjesen.

- Csak nem szeretnél valamit? - döntöm vissza.

Végig nézek gyönyörű testén. Hófehér selymes bőr, izmos test, kockás has, enyhén kipirulva fekszik, és simogatja a combom.

- Gyönyörű vagy – simogatom meg lapos hasát.

- Te meg rohadt szexi és kívánatos – mosolyog.

Ez a mosoly.... ennek biztos egy nő se tud ellenállni, ahogy én sem. Imádom. Lehajolok, hogy birtokba vegyen édes ajkait. Hajamba túr, hátam simogatja, és a nevem sóhajtozza, ahogy nyakát csókolom végig. Épp mellkasát és mellbimbóit ingerlem, mikor újra megszólal az átkozott telefon.

- Elegem van! - kiált fel.

És már lendül, hogy a dohányzó asztalon lévő vackot megszerezze.

- Mi van már? - mordul a telefonba.

És képes engem figyelmen kívül hagyni éppen most? Na megállj, te hülye papagáj, ezt még visszakapod! Nem tudom miről beszélnek, de nem zavartatom magam, folytatom ennek a marhának a kényeztetését. Kikerekedett szemekkel nézi tevékenységem. Hajamba markolva próbál leállítani, de nem. Ha már az a kis törpeerőmű fontosabb mint én, akkor viselje bosszúm következményeit. Megrándul, ahogy az egyik apró bimbót kényeztetem, közben egyik kezemmel hasát simogatom. Ajkába harapva próbálja visszafogni sóhajait. Még mit nem! Nem úszod meg ilyen könnyen! Felpillantva látom, hogy zihál, összeszorítja a szemét és a száját, hogy ne nyögjön fel.

- Tetszik? - kérdezem halkan.

Rám pillant kéjtől csillogó szemeivel. Ha lehet, még kívánatosabb.

- Ne – préseli ki magából.

Gonoszan elmosolyodok, és mielőtt bármit tehetne, férfiasságára hajolok. Szájára tapasztja a kezét, de így is hallani lehet a nyögést. Nem hagyok neki sok időt, azonnal kényeztetem. Megvonaglik, fickándozik és szuszog. Le se tagadhatja mennyire élvezi. És hogy nem adhat ki hangot, csak még izgalmasabbá teszi a játékom. A szemébe nézve mozgatom a fejem fel és le, közben egyik kezemmel is rá segítek. Egy elkínzott nyöszörgés a válasz, mire a saját farkam is követelőzően megrándul. Akarom őt, nagyon is, de még nem végeztem. Saját vágyammal nem törődve szerelmemnek okozok gyönyört, vagy inkább kínzom? Nem érdekel. Rei sikertelenül próbál leállítani. Végül feladja az ellenkezést, és amennyire lehet kiterülve élvezi amit teszek. Mielőtt elérné a vég, megszorítom. Teste görcsbe rándul, és felnyög. Mosolyogva felülök és nézek végig izzadtságban úszó testén. Hirtelen ülésbe lendülve magához ránt egy vad csókra. Szinte tépi ajkaimat, de nem bánom. Majd max. azt mondom, hogy elharaptam a szám.

- Te dög – hadarja két csók közt.

Magához ölel és az ölébe húz. Lassan fogadom magamba kemény férfiasságát. Egyszerre nyögünk fel, mikor birtokba veszi testem.

- Ezt még visszakapod – hadarja.

- Magadnak köszönheted, neked volt fontosabb Ruki – préselem ki magamból.

Válasz helyet lök egyet a csípőjével, mire felnyögök. Visszadől, közben csípőmre fog és lassan ringani kezdek. A kanapé háttámlájába kapaszkodom, hogy megtartsam a egyensúlyom.

- Toshi, istentelenül jó – sóhajtozza szöszim.

Válasz helyett, saját merevedésemre fogok, hogy még több gyönyörben legyen részem.

- Nem, nem – fogja le kezemet.

Újra csípőmre fog és gyors tempót diktálva mozgatni kezd. Nem tudom visszatartani kéjes sóhajaimat és nyögéseimet. Csak az ő neve hagyja el ajkaimat.

- Rossz voltál? - kérdi.

- Igen, nagyon rossz voltam – nyögdécselek.

- Ezért büntetést érdemelsz – mosolyog kéjesen.

- Igen, büntess meg – sóhajtom.

Válasz helyett, férfiasságomra fog, és kényeztetni kezd. Szinte sikoltani tudnék, annyira élvezem. Mikor gyorsabb tempót diktál, nem bírom visszafogni a hangomat. Nem bírom sokáig. Ez túl sok egyszerre. Összerándulok, mikor eltalálja kéjpontom. Előre borulva támaszkodom meg teste mellett. Alig bírom megtartani magam. Mielőtt elmennék megáll kicsit.

- Dög – zihálom.

- Tetszik? - kérdi elfúló hangon.

- Igen – fickándozok, hogy végre megmozduljon.

- Szeretnéd, hogy folytassam? Hogy megdugjalak?

- Igen – szinte már nyüszítek.

Annyira kívánom, hogy fájdalmasan megrándul a farkam. Hirtelen fordul és a hátamon találom magam, szöszim pedig fölém magasodik. Nem hagy sokat pihenni, szinte azonnal mozogni kezd. A kanapét markolászom, dobálom a fejem, hangomat már nem is próbálom visszafogni. Csillagokat látok az élvezettől, főleg, mikor kéjpontom találja el. Nem kell sok, pár erősebb lökés és kézmozdulat, és elér a beteljesülés, ahova magammal rántom Reit is. Kicsúszik belőlem és kábán rám borul. Magamhoz ölelem és próbálok lélegzethez jutni. Könnyű a fejem, szinte lebegek a semmiben, ahol csak ő van, meg én. Nem tudom meddig fekszünk, de Rei lemászik rólam. A dohányzóasztalról szerez némi zsebkendőt, és letörölget minket.

- Ugye tudod, hogy Rukival beszéltem? - kérdi.

- Igen, tudom. Elégszer hallottam már ezt a csengőhangot, hogy tudjam. Így sokkal viccesebb volt – mosolygok önelégülten.

- Szerinted – morog.

Mosolyogva megcsókolom, majd elindulok a fürdőbe, hogy újra megmosakodjak. Nem sokkal később ő is utánam jön. Újra megfürdetjük majd szárazra dörgöljük egymást. Kábán veszem fel az alvós gatyámat és tántorgok a hálóba. Elnyúlok a jó meleg takaró alatt.

- Most már bírj a farkaddal, kanos macska – mászik be mellém Rei.

- Csak ha te is – mosolygok.

- Hol marad a nyávogás? - vonja fel a szemöldökét.

- Nyau.

Elmosolyodik, hozzám bújik és már alszunk is.