18. fejezet

Toshiya pov

Teljesen lesokkol mikor Rei azzal hív fel, hogy lecsukták. Csapot-papot otthagyva sietek a őrsre. Nagyon nehéz rávenni az őrt, hogy kiengedje azt a barmot, de egy VIP koncertjegy csodákra képes. Minden rosszkedvem elszáll, mikor elindulunk haza. Viszont amit mond, teljesen megdöbbent. Ilyen sokat jelentek számára? Ahogy utolérem, és beszállunk a liftbe nincs megállás. Ennyit egyszerre még sose szeretkeztünk, a lakás szinte minden helyiségében csináltuk, szerencsére utoljára az ágyban. A szokásos kis viccelődés nem maradhat el. Végül szinte azonnal elalszom. Régen fárasztottak ki ennyire.

Reggel szerelmem telefonja ébreszt. Alig térek magamhoz, közli, mennie kell. Szinte villámgyorsan összeszedi magát és megy. Nem igazán tudok magammal mit kezdeni. A lakásban rend van, kaját se kell főzni, nem megy a munka és még a tv-ben is csak faszságok vannak. Nem csoda, még csak 10 óra. Máskor ilyenkor még alszom, de még el akartam búcsúzni Reitől. Elnyúlok a kanapén és a plafont bámulom unalmamban. Rei csak valamikor délután vagy este jön, addig kéne kezdenem magammal valamit. Hiányzik a társasága, még az is, mikor veszekszünk egymással. Tudom, hogy csak pár órát lesz el, mégis egy örökkévalóságnak tűnik. Nem értem magam. Ha csak rá gondolok, hevesen ver a szívem, arról nem is beszélve, mikor a közelemben van, vagy megérint. Az nem lenne nagy baj, ha csak itthon érezném így magam, de a munkában se tudok úgy teljesíteni, ahogy akarok. Nem szóltam a fiúknak, hogy összejöttem az orrkendőssel. Nem kell tudniuk és amúgy is utálják a srácot a bandájával együtt. Nem kell nekem, hogy megkeresedjen emiatt a boldogságom, vagy a bandám rovására menjen bármi. Nem ér annyit az egész. Nem kell mindent tudniuk rólam. De a legfurcsább, hogy sose éreztem még így senki iránt. Talán hasonlót egyszer régen, még a gimiben, de az diák szerelem volt.

- Lehet, hogy szerelmes vagyok? – kérdezem fél hangosan.

Nem tudom, fogalmam sincs. Hirtelen ötlettől vezérelve felugrom, és majdnem hasra is esek, miközben visszarohanok a hálóba a mobilomért. Az éjjeliszekrényen meg is találom. Gyorsan tárcsázom Shinya számát.

- Mondjad – kezdi köszönés nélkül.

- Át tudnál jönni? Beszéli, akarok veled.

- Miről?

- Fontos – azzal kinyomom.

Remélem, minél előbb jön. A konyhába sietek, hogy főzzek egy teát, mire megjön. Nagyon hideg van kint, ennyi a minimum, amit megtehetek, ha már ilyen hóesésbe kirángatom. Alig telik el fél óra, és kopognak. Meg se lepődök, hogy tudja a kapukódot. Mindenki tudja a bandából. Szaladok ajtót nyitni. Meg se lep, hogy a kutyáját is elhozta.

- Mi volt olyan sürgős? – elég morcos.

- Gyere – intek.

A nappaliban elhelyezkedik a kanapén, és ölébe veszi Miyut. Egy tálcán egyensúlyozva a két bögre teát jelenek meg.

- Mint mondtam, beszélni akarok veled – adom át neki az övét.

- Miért én? Kyot és Kaorut még értem, de Dievel jól el szoktál lenni – értetlenül pislog hatalmas szemeivel.

- Azért mert Dievel nem igazán tudok bizonyos dolgokról beszélni. Oké, marháskodunk, de igazán komoly beszélgetést és tanácsot nem tudok kérni tőle. Te jobban megértesz, mint ők, és jobban is megy neked a lelkizés.

- Ezt értem, de miért akarsz tőlem tanácsot kérni?

- Szeretném, ha ez köztünk maradna – kérem komolyan.

- Oké – bólint – Ennek van köze ahhoz, hogy mostanában nem megy a próba? Sokkal szétszórtabb és szórakozottabb vagy, mint általában.

- Igen – ismerem be.

- Toshimasa, ha azt akarod, hogy segítsek, nyögd ki! Ne kelljen szavanként kihúzni belőled mindent!

- Járok valakivel.

- Tényleg? Ez nem annyira meglepő. Számtalan kapcsolatod volt már.

- Tudom, de ez most más.

- Miért? Miben más? Mert tudtommal neked mindegy, hogy férfi vagy nő a partner.

- Ez igaz. Most mégis valahogy más.

- Elmondod ki az?

- Csak ha nem mondod el a többieknek.

- Mert? A többiek pont leszarják ki az.

- Reita – nyögöm ki.

- Mi? A Gazette Reitája? - csodálkozik.

- Igen.

- Azt hogy? Mióta dugod?

- Ő dug engem – helyesbítek – de ez lényegtelen.

- Igen, ez nem érdekel. Nem vagyok kíváncsi a szexuális életedre. Miért pont ő? Bárkit megkaphatsz.

- Nem tudom. Mikor kezdődött a verseny, eleinte versengtünk, rivalizáltunk egymással. Állandóan kötözködtünk egymással. Aztán nem is tudom már hogyan, ez a versengés megváltozott. Elkezdtünk összejárni, inni, ebédelni, ami jött. Pár nappal korábban kissé összebalhéztunk, és ittunk. Leginkább ő. hirtelen magamhoz rántottam és megcsókoltam. Néma megegyezéssel felálltunk és elindultunk hozzá. Az volt az év első havas napja. – mosolyodok el, visszaemlékezve a pillanatra – Aztán felmentünk hozzá. A hálóig el se jutottunk, csak a kanapéig – nevetek.

Hát igen, Rei nem várt, rálökött a kanapéra és ott szeretkeztünk először.

- El se tudom mondani milyen jó volt – megborzongok, szinte érzem magamon az érintését.

- Ezt most fejezd be! - csattan fel Shin.

- Oké, oké – nevetek.

Shin morcosan fúj egyet és kis kedvencét simogatja.

- És akkor ti most együtt vagytok, vagy csak szex miatt jártok össze?

- Együtt vagyunk, és épp ezért kértem, hogy gyere át.

- Mert? Máris gondjaitok vannak?

- Nem, hanem nem értem magam. Eddig csak kalandjaim voltam, de most... ez most más. Hiányzik, mikor nincs velem. Nem a szexről szól, bár be kell, valljam, Reita nagyszerű az ágyban. De mióta együtt vagyunk, nem untam rá. Jó lenne, ha több időt tudnánk együtt tölteni. Mikor nincs velem, hiányzik. Az ölelése, az illata, még az is, mikor horkol. Egyszerűen ő maga. Az összes hülyesége ellenére nem tudok rá sokáig haragudni. Szerinted mi ez az érzés? Teljesen új, talán régen éreztem hasonlót.

- Szerelmes vagy – állapítja meg.

- Biztos?

- Igen. Látszik rajtad, hogy boldog vagy. Tud valamit a srác, ha ennyire belé habarodtál.

- Nem is tudod mennyit.

- Fogd már vissza a perverz fantáziád! - fejbe csak az első párnával, ami a kezébe akad.

Miyu leugrik a dobos öléből és a kanapé előtt állva figyel minket és izgatottan vakkant párat.

- Na! - méltatlankodok.

- Perverz dög vagy!

Jót nevetek rajta.

- Mit gondolsz? - komolyodok meg.

- Nekem nincs kifogásom a srác ellen. A lényeg, hogy te boldog vagy.

- Kösz, tudtam, hogy számíthatok rád – ölelem meg.

Megkönnyebbülök, hogy Shin segített és elmondhattam neki.

- Remélem nem lesz baj belőle – ölelek magamhoz egy párnát.

Az idő közben kiürült teásbögrét az asztalra rakom.

- Miért lenne?

- Tudod, hogy a srácok mennyire utálják Reitát és a bandáját. Lehet, hogy vetélytárs banda, de a basszeros nagyon jó arc.

- Ha te mondod – von vállat – Ha rám hallgatsz és meg akarod kímélni magad egy csomó bajtól, nem mondod el, kivel jársz. Így nem tagadod le őt, csak nem kell mindent tudnia a többieknek.

- Ez lesz. Neki se akarok bajt.

Elmosolyodik és tereli a témát.

- Szüleid tudják? - kérdi.

- Igen, karácsony másnapján haza vittem. Tetszett nekik, elfogadták. Ő is jól érezte magát nálunk. Aztán ő is elvitt bemutatni a családjának – fintorgok a keserű emlékre.

- Ahogy elnézem, nem sikerült valami jól.

- Az nagyon enyhe kifejezés, még tőled is – fintorgok.

- Miért? Annyira rossz volt?

- Rei előre szólt, hogy rövid látogatás lesz, és az is volt. Alig mondta, hogy én vagyok a partnere, az anyja elsírta magát, az apja meg arcon csapta és közölte, hogy már nem a fia, és egy buzinak nincs helye a családjában.

Még most is felmegy bennem a pumpa, ha visszagondolok arra a napra. Nem is képzeltem, hogy ilyen katasztrofálisan fog elsülni a találkozó.

- Mi? - kerekednek el barátom szemei.

Tőle szokatlanul, szinte most sikított.

- Jól hallottad – bólintok keserűen.

- Ez kibaszás. Csak mert nem nőt vitt haza?

- Aha. És Rei inkább velem maradt, mint hogy elhagyjon és bocsánatot kérjen az apjától.

- Nem semmi. Ugye tudod, hogy ritka az ilyen hűséges társ? Azt javaslom, nagyon becsüld meg – szúrósan néz rám.

- Azt teszem. Nem hittem volna, hogy inkább engem választ.

- Azért választott téged, mert szívből szeret. És te is őt – hihetetlen milyen tárgyilagosan mondja ki ezeket a szavakat.

- Hogy tudsz ilyen nyugodt maradni? - kérdezem.

- Valakinek józanul kell gondolkodnia, ha te nem vagy rá képes.

- Én bonyolítom túl, vagy tényleg az ez a helyzet?

- Túlbonyolítod, bár Rei van a legrosszabb helyzetben. Mindent félredobott miattad, még a családját is – mondja.

- Nem teljesen így van – kotyogok közbe.

- Kuss! – csap tarkón – Lényeg az, hogy csak te maradtál neki, senki más. Nagyon vigyázz rá. Nem ismerem a srácot, de szerintem nem bírná ki ha, szétmennétek.

- Az nem fog megtörténni – jelentem ki.

- Úgy legyen – bólint mosolyogva.

- Kösz Shini, tudtam, hogy számíthatok rád – húzom magamhoz és megölelem.

Jó kicsit beszélgetni vele. Ugyan elég fura a gondolkodása, de lehet követni. Nem tudom, meddig beszélünk, de a kapucsengő vet véget neki.

- Vársz valaki? - kérdi dobosom.

Miyu azonnal rohan az ajtóhoz, és mikor hallja, hogy megérkezik a lift, elkezd ugatni. Mint egy jó házőrző. Felugrom és szaladok én is. Mielőtt még kopoghatna, kinyitom az ajtót, és ekkor lép ki a liftből Reita. Elmosolyodik, mikor meglát. Odébb tessékelem a kutyát, hogy be tudjon jönni. Megvárom míg leveszi a cipőjét.

- Szia! - ránt magához egy forró csókra.

- Szia – mosolygok.

- Vendéged van? - pillant az ismeretlen cipőre.

- Igen, de csak beszélgettünk.

Követ a nappaliba, és mikor meglátja, hogy ki ül, a kanapén megdermed.

- Ahogy látom, én már fölösleges vagyok – teszi le bögréjét Shini és feláll – Megyek, mert még vennem kell pár dolgot az én drágámnak.

- Oké, kösz, hogy itt voltál - mosolygok rá.

- Ugyan – legyint.

- Megzavartam valamit? - nyögi Rei.

Amilyen bamba képet vág, elröhögöm magam.

- Mi van? Mit röhögsz? - morog.

- Olyan kétségbeesett arcot vágsz - vihogok.

- Nem csoda, nálad semmit se lehet tudni – jegyzi meg Shini, miközben a cipőjét veszi.

- Én is szeretlek Shin-chan – komolyodok meg.

- Inkább kihagyom – kutyával a kézben indulásra kész.

- Nem tudod mit veszítesz – sóhajtok színpadiasan.

- Nem baj, a pasid viszont féltékeny lesz.

- Nem kell. Őt jobban szeretem – ölelem át a basszista vékony derekát.

Shinya Rei elé áll és kezet nyújt. Kis szöszim kis habozás után megszorítja a felé nyújtott vékony kezet és megrázza.

- Jó szórakozást – engedi ki magát.

- Az lesz, efelől ne legyen kétséged – nevetek.

- Telhetetlen vagy – csap a seggemre Rei.

Bezárom Shini után az ajtót és magamhoz húzom egy forró csókra.

- A jóból sose elég – suttogom ajkainak.

- Kis dög – vigyorog.

- Nem is – csücsörítek, mint egy gyerek.

- Ha ennyire nem bírsz magaddal, kicsit később beszélhetünk a dologról, de előbb ebédelni szeretnék.

- Én nem vagyok elég? - karolom át a nyakát és riszálom kicsit a csípőm.

Tudom, hogy ezt mennyire szereti. Felmordul, mikor ágyékunkat összedörzsölöm.

- Elég vagy, de más jellegű igényeim is vannak.

- Ahogy gondolod – elengedem, és őt kikerülve elindulok a konyhába.

Az ajtóból még visszanézek rá. Morcosan fúj egyet és fejcsóválva jön utánam.