35. fejezet

Reita pov

Az utazás részt utálom, bár az első osztály meg kell hagyni igencsak kényelmes, gyakrabban kéne oda jegyet foglalni, amikor utazunk majd valamerre. Gyakorlatilag végig alszom az egész repülést, csak akkor vagyok fent, mikor kaját kapunk.

A szállodába érve, leesik az állam, rettenetesen jó helyet választott kedvesem. Én viszem be a bőröndöket, nem hagyom, hogy cipekedjen még, ennyit megérdemel, sőt, többet is bőven. Az egyik csaj nagyon néz, amiért két pasi egy szobában köt ki, de egyikőnk sem törődik vele igazán. Nehogy már még itt is el kelljen rejtenünk szerelmünket és csak akkor lehessünk együtt, amikor kettesben vagyunk a szobában. Nem. Ezt mindenki rohadtul gyorsan el is felejtheti. Nem azért repültem át a fél világot, hogy aztán Ausztráliában is papot játsszak egy hónapon keresztül és ne érjek nyilvánosan kedvesemhez. Oké, nem azt mondom, az utca közepén akarom megrakni, bár mit ne mondjak, izgalomba hoz a gondolat.

- Messze vannak az ágyak. – nyafog kedvesem, amiért két külön ágy fogad minket az egy nagy helyett.

- Reggel összetoljuk. – magamhoz ölelem.

- De nem akarok egyedül aludni. – folytatja.

- Akkor gyere. – megfogom a kezét és az ágyamba húzom.

Kiskiflikénet fekszik karjaim között, így alszunk el. Átalszom az estét a szűkös hely ellenére is, rettenetesen boldog vagyok, hisz végre mindentől távol vagyunk, csak mi ketten egy közös nyaraláson. Reggel a napra kelek, ami izomból képembe világít. Morogva kelek fel, behúzom a függönyöket és elmegyek fürdeni. Hagyom Toshit hadd aludjon még, ő nem pihent a repülőn nem úgy, mint én. Miután lefürdök, megszárítkozom, majd keresek egy ruhát, ami nem akar majd lerohadni rólam a nagy melegben. Halkan kimegyek, zsebre vágom kezeim, körbenézek a szállodában. Még bőven van idő a reggeliig, addig császkálok. Lemegyek a recepcióra, ott a tegnapi csaj. A szokásos orrkendő rajtam egy napszemüveggel karöltve díszíti az arcomat, azonnal leesik, neki ki vagyok, amit kivételesen az előnyömre fordítok. Egy darabig japánul magyarázok neki, de mert semmit sem ért, borzalmas rajzokkal, pocsék angoltudással és kézzel-lábbal magyarázva neki elérem, hogy majd kicseréljék az ágyunkat egy hatalmas franciára, ha már másik szobát nem kaphatunk. Cserébe kap autogrammot, megígéri nekem, nem szól rólunk senkinek, hisz tudja, ha másképp tesz, mi nem jövünk ide legközelebb vagy hamarabb megyünk el, ő pedig emiatt bajba kerül, hisz nem kis pénzt hagyunk így is itt. Megnézem a kajáldát, minden angolul van… Meg fogok halni… Nem szoktam hozzá, hogy ne értsem a dolgokat. Viszont tényleg szép a hely, minden van, ami csak kell. Ahogy járkálok észre sem veszem mennyire elrepült az idő csak akkor amikor egy igencsak feldúlt Toshiya robban ki a lakosztályból és csapódik karjaim közé.

- Hékás, óvatosabban. – mosolyodom el kedvesen és megtartom, mielőtt elesne.

- Hol a fenébe voltál? – esik nekem azonnal.

- Körbenéztem. – közlöm halál nyugodtan.

- Szólhattál volna. – csapkodja meg karomat.

- Miért keltettelek volna fel kedvesem? Legalább pihentél egy kicsit.

- Akkor is gonosz volt tőled. – temeti arcát nyakamba.

- Én nem így érzem. – sóhajtok fel.

- Na, gyere, inkább toljuk össze az ágyakat.  –húz vissza a szobába.

- Nem akarom. – mondom, mire megnyúlik az arca.

- Miért nem?

- Majd elmondom, de most menjünk inkább le a partra.

- Uhm. – csak ennyit válaszol.

- Ne duzzogj kedvesem. – sóhajtok fel.

Összeszedjük a szükséges cuccokat, naptej, fürdőgatyák, törülköző meg egy tonna kaja aztán már indulhatunk is. Szerencsére ott helyben kell napágyat meg ernyőt foglalni így bőven van szerencsére. Kiválasztunk egy jó kis helyet, megvárom még Toshi az öltözőben fürdőgatyára vált addig vigyázok a cuccokra majd váltjuk egymást és én dobálom le a cuccaimat.

- Hm de dögös vagy. Vegyél fel egy pólót. – morog.

- Most mi bajod? – nem értem miért dicsér meg, ha utána morog.

- Túlságosan szexy vagy.  –pufog.

- Emiatt miért kéne pólót vennem? – forgatom meg a szememet.

- Mert így más is láthat téged.

Nem bírom ki és a képébe nevetek, elkapom derekát, hogy finoman meg tudjam csókolni.

- Ezt én is mondhatnám szerelmem.

- Hát igen. Tudjuk, mennyire dögös vagyok. – legyezgeti magát akár egy díva.

- El ne szállj kedvesem. – ironizálok mosolyogva.

- Elszállni majd, ha a csúcsra juttatsz. – vigyorog kajánul.

- Vigyázz mit mondasz szerelmem. – sokat sejtő mosollyal ajándékozom meg.

- Mire készülsz? – húzza fel egyik szemöldökét.

- Rád adok egy stewardess ruhát és eljátszunk reggelig. – közlöm halál nyugodtan.

- És még én vagyok a kanos macska. – neveti el magát.

- Igen te. – mosolygok rá.

- Miau. – csap a fenekemre és a vízbe rohan.

Gondolkodás nélkül utána vetem magamat, nevetve úszik el előlem én meg utána. Egész nap a vízben játszunk, csúnyán le is égünk, ami fájni fog holnap, de jelen pillanatban túlságosan jól érezzük magunkat. Dél körül kimászunk enni, pihenünk a napágyakon, sikeresen el is alszok egy bő órára majd délután újult erővel kezdünk neki megint.

Épp cápát játszom, alig látszom ki a víz alól, szőke hajam még inkább beleolvad a vakító napsütéses délutánba.

- Hol vagy te hülye papagáj? – mosolyogva keres kedvesem.

Nem kap választ, várakozok, essen egy kicsit pánikba. Nem is kell sokáig várnom, nem sokkal később kétségbe esve pásztázza a vizet.

- Reita? Rei merre vagy? Jézusom ne csináld ezt velem.

Lebukom a víz alá, elkapom lábánál fogva és lerántom, majd ott tapadva ajkaira és csókolom meg hevesen. Eleinte kapálózik, de amint megérzi ajkaimat övéken, megnyugszik, aztán visszacsókol. A levegőhiány miatt kénytelenek vagyunk felbukkanni, kapok egy fejmosást, amiért ráijesztettem, utána viszont megint ajkaimon csüng. Amíg játszottam vele felfigyeltem egy hatalmas sziklára nem messze tőlünk, így csók közben arrafelé kezdem húzni.

- Rei mi van?

- Akarlak. – kezdem nyakát csókolgatni immár a szikla mögött.

- Nem tudnál várni estig?

- Jól kezdted. Nem. – neki nyomom finoman.

- Neh itt… Bá… bárki megláthat minket… - próbál leállítani csakhogy a hangjában semmi határozottság sincsen.

- Lent nem ezt mondod szerelmem. – simogatom meg fürdőnadrágon keresztül.

- Rei. – nyögi nevemet.

Nyakához hajolva finoman végig harapdálom, ágyékom közben övéhez nyomom. Ilyen helyen még úgy sem csináltuk, egyszer pedig mindent ki kell próbálni. Sóhajok hagyják el ajkait, finoman izgatni kezdem bimbóit is, mire hangosabb sóhaj szalad ki ajkain. Betalálom a füle és a tarkója közötti kis bőrrészt, mire felsikkant. Megtaláltam az erogén zónáját, amiről ahogy elnézem még ő sem tudott. Hatalmasra nyílt szemekkel szájára csapja bal kezét.

- Rossz Toshi, ne fogd vissza a hangodat. – gonoszul vigyorogva megharapom finoman.

- Barom. – nyög fel. – Mások is vannak itt.

- Ó, tudom én nagyon is jól. – kuncogok, de nem hagyom abba.

Bosszúból benyúl fürdőgatyámba és rámarkol nemességemre, mire felmordulok, ellenben nem hagyom abba izgatását. Keze rutinosan mozog rajtam, tudja, hogyan szeretem, én sem hagyom nyugodni, addig-addig harapdálom, mindenhol ahol érem még meg nem érzem nekem feszülő igen kemény problémáját.

- Bazd meg Reita. Ne cseszekedj velem, hanem dugj meg keményen. – imádom mikor ilyen mocskos a szája.

- Hogy beszélsz édesem? – csóválom, tetettet felháborodással a fejemet.

- Úgy, ahogyan szereted.

- Na de itt? Kénytelen leszek megbüntetni. – sóhajtok.

- Igen, büntess keményen. – könyörög.

- De tudod nálam a büntetés, hogy így felizgulva hagylak itt. – suttogom a fülébe.

- Suzuki Akira meg ne próbálj elmenni vagy esküszöm, álmodban vágom le a farkadat. – sziszegi dühösen.

- Akkor viszont soha többé nem csinálnánk. – világosítom fel.

- A francba veled, amiért igazad van. – nyafog.

- Na, fordul és told ide a szép kis fokhagymáidat. – nyalok végig álla alatt nyakán.

Azonnal teljesíti a kérésemet, közben még alaposan hozzám is dörgölődzik. Előre nyúlva izgatom még egy kicsit bal kézzel, addig jobbal mind a saját, mind az ő gatyáját lejjebb tolom. Tágítom még egy kicsit, de nyafogásban tör ki megint, mire bosszúból hirtelen és keményen hatolok belé. Benne akad a sikoly, elnyílnak ajkai, egész testében remeg, aztán hátra nyúl fél kézzel, derekamnál fogva nyom magába még jobban. Torkom legmélyéről tör fel egy halk nyögés, még nem mozdulok, először levegőt akarok kapni. Egy pár perc szuszogás után legnagyobb örömére mozgásba lendülök, nem hagyok neki pihenőt. Teljesen a nekitapad a hatalmas kőnek, vonaglik, remeg, nevemet nyögi és játszik rajtam az izmaival. Egy szóval, tudja, ez a srác mivel csigázzon fel még jobban, ugyanakkor hogyan kergessen az őrületbe. Mielőtt a csúcsra jutna, lelassítok, és olyan szenvedéllyel teszem magamévá, hogy arra még a halálos ágyán is emlékezzen és lázba jöjjön. Régóta együtt vagyunk, de még mindig tudok neki újat mutatni, nem adtam ki minden egyes tudásomat meg titkomat ilyen téren.

- Ah… Akira… - mosolyogva, igencsak bágyadtan néz rám.

Kapok egy szerelmes csókot, fél kézzel megtartom, mikor kihúzódom belőle és felrángatom alsóját majd az enyémet is.

- Menjünk ki pihenni? – kérdezem kedvesen.

- Igen. – mosolya töretlen.

Karjaim között viszem ki, ilyenkor áldom, hogy nem sokan tudnak japánul, legalább szabadabban beszélgethetünk.

- Basszus megtöltöttél, mint egy karácsonyi pulykát. – kuncog immár a napágyon fekve.

- Jól végeztem akkor a munkámat. – nyalom meg ajkaimat és nyújtok oda neki egy üveg hidegvizet.

- Túl jól is. – hangos hahotába kezdünk.

- Kezdetnek tökéletes. – fekszem el én is. – De akkor sem megyünk haza, amíg nem simogatok meg egy Koala macit. – kötöm ki.

- Tudom szerelmem. – nevet még mindig.

- Ne aggódj, még egy jó párszor el fogom mondani. – figyelmeztetem.

- Valahogy nem lepődöm meg. – teljesen elnyúlik.

- Ennyire kimerültél? – nézem.

- Á, ugyan dehogy. Csak most nyomtunk le egy menetet az egész napos vízben való ökörködés után. Végülis teljesen fel vagyok frissülve. – a szarkazmust csak úgy tapintani.

- Legalább jót fogunk aludni. – mondom.

- Ha már alvásról van szó. Elárulnád, végre mégis miért nem akarod összetolni az ágyakat?

- Nemsokára vacsora menjünk vissza. – terelem gyorsan a témát, mert azt akarom, hogy meglepetés legyen neki.

- Reita. – morog rám.

- Gyere, már fent elmondom, ha ennyire tudni akarod az okát. – forgatom szemeim.

- Na, nem. Lábra sem tudok állni. Szépen felemeled a formás hátsód és felviszel. Tartozol ennyivel.

- Mégis miért? – vonom fel szemöldököm és felállok.

- Mert most basztál meg a vízben. – vigyorog önelégülten.

- Cseszd meg. – veszem fel akár egy hercegnőt, de neki kell fognia a cuccainkat.

- Az előbb megtetted te. – kacsint rám.

Kinyújtom a nyelvem rá, aztán morgások közepette felmászok vele a harmadikra, ott leteszem az ajtó előtt és előre engedem. Leesik az álla a hatalmas baldachinos francia ágyra.

- Te sunyi, hogy intézted ezt el? – ugrik azonnal a nyakamba.

- Gondoltam sokkalta jobb lesz, mint az összetolt ágyak és titok. – mosolygok rá.

- Imádlak te orrkendős papagáj.

- Én is téged kanos cicusom.

Toshiya pov

A reggeli szívgörcsöt kapok, ami Rei eltűnése miatt környékezett, hamar elfelejteti velem. Gyors reggeli után lemegyünk a partra, hogy kicsit szórakozzunk. Ez ki is merül a fröcskölődésben, kergetőzésben. Még mindig csodálkozom, hogy mennyi erő van kedvesemben, könnyedén felkap el elhajít a vízbe. A sós víz csípi a szemem és a szám, de nem érdekel, most jól érzem magam. Még jó, hogy senki nem beszél japánul, így végre szabadon beszélgethetünk, nem kell attól félni, hogy valaki megérti. Viszont Rei akciója, hogy egy szikla mögött csináljuk... teljesen meglep. Szeretem a lebukás veszélyét, de azért nem itt kéne... hiába tiltakozom, nem foglalkozik vele, csak azért is kényeztet. Nem szokásom a káromkodás, de ő mindent képes kihozni belőlem. Még az sem érdekel, hogy a tengerben vagyunk, egy szikla mögött, könyörgöm, hogy basszon meg. Ha lehet, mindig szeretkezünk, de kell néha ilyen is. Persze ahogy kell, úgy ellátja a fenekem baját, hogy alig tudok menni, így inkább vitetem magam. Kicsit még pihenünk, de menni kell, mert vacsora van. Kicsit rosszul esik, hogy nem hajlandó elmondani miért nem akarja összetolni az ágyakat. Talán mérges rám valamiért? Valamit elrontottam? Mielőtt még nagyon elmerülnék a kétségbeesésben, meglátom mire volt a nagy tiltakozás. Egy hatalmas baldachinos ágy. Teljesen meghatódom, és magamhoz húzom egy forró, szerelmes csókra.

- Mégis mikor és hogy intézted el? - kérdezem.

- Titok – mosolyog.

- Gonosz – nyafogok, de nevetek.

- Gyere, fürödjünk. Szörnyű ez a só.

- Csak a fenekem kíméld – követem a fürdőbe.

- Belőled sose elég, de nem akarok kacsázva menni.

Felnevet és megengedi a langyos vizet. Ledobálom a ruháim és beállok mellé. Megmosdatjuk egymást, aztán bekenjünk egymást egy krémmel, ami jó a leégésre. Átöltözünk, és lemegyünk vacsorázni. A könnyű vacsora után lemegyünk sétálni. A várost fedezzük fel, és ahogy kell állandóan hülyéskedünk. Számtalan fényképet csinálok. Van, hogy megkérünk valakit, hogy csináljon rólunk egy közöset. Fura, de nagyon jó, hogy szabadon beszélgethetünk, mert senki sem érti, mit beszélünk, és szabadon szerethetjük egymást.

- Kicsim, itt egy kép rólad – nevetve mutatok egy plakátra.

Felvont szemöldökkel néz meg, min nevetek. Gyönyörű papagájok vannak rajta, és más állatok. A helyi állatkertet hirdeti.

- Igen, szerintem is hasonlít – megy bele a játékba.

- Mit szólnál, ha egyik nap meglátogatnánk az alteregód?

- Oké, de koalát akarok!

- Megnézzük otthon a gépen – ígérem.

- Nézd, búvárkodni is lehet – mutat egy másik plakátra.

- Szeretnél? - kérdezem.

- Aha, mindig is ki akartam próbálni – morfondírozik.

- Oké, akkor ezt is beiktatjuk a programba. Megkérem Norát, hogy intézze el nekünk.

- Ki az a Nora?

- A tolmácsunk, nyugi – nevetek – Hosszú évek óta dolgozik velünk.

Gyorsan telefonálok egyet drága tolmácsunknak, elmondom mit szeretnék, és minden más ráhagyok. Megegyezünk, hogy ha intézkedett, akkor visszahív.

- De könnyen meg egyeseknek – dramatizál kedvesem.

- Mert?

- Egy szavadba kerül minden.

- Aki tud, az tud – vigyorgok.

Mosolyogva a fenekembe markol. Talán fél óra múlva Nora visszahív, és elmondja mit intézett. Rei gyorsan bepötyögi a telefonjába. Estig sétálgatunk, a lábunkat lejárjuk, de megéri. Gyönyörű este a város. Hogy teljes legyen a boldogság, egy kávézóba is beülünk, és iszunk egy sört. Nincs is jobb, mint egy vidám nap után a szerelmemmel sörözni egyet. Kicsit ugratjuk egymást, aztán inkább csendben élvezzük egymás társaságát. Fáradtan megyünk vissza a szállásra. Míg szerelmem fürdik, addig megnézem, mikor lehet koalát simogatni. Aha, előre kell jelentkezni, ismételten Nora segítségét kérem, és jelentkezek. Csak jövőhéten tudunk menni, de nem baj. Mielőtt kedvesem visszajönne, kikapcsolom a gépet. Nem akarok, hogy lássa, meglepetésnek számon. Mikor kijön elsietek fürdeni, aztán összebújva fekszünk le aludni.

Reggel kicsit lustálkodunk és csak azután megyünk le reggelizni.

- Mi legyen a program szívem? - kérdi Rei, két falat között.

- Azt hallottam, hogy este lesz egy hatalmas buli a parton. Lemenjünk? - kérdezem.

- Miféle buli?

- Tudod, zene, ital, tánc – sorolom.

- Jól hangzik, benne vagyok – vigyorog.

- Helyes, majd kiöltözöm – vigyorgok.

Hirtelen félre nyeli a kávéját és fuldoklani kezd.

- Hé, minden oké? - kezdem veregetni a hátát.

- Igen – nyögi – csak a kiöltözés...

- Mi van vele?

- Valahogy mindig azok a szexi ruhák jutnak eszembe róla – sikerül lélegzethez jutnia.

Kell pár másodperc mire rájövök mire gondol. Szegénykém fülig pirul, nekem meg fülig szalad a szám.

- Hiába vagyunk külföldön, de szerintem nem örülnél, ha más is úgy látna – mosolygok.

- Még szép, hogy nem! - vágja rá azonnal – Csak én láthatlak úgy – jelenti ki.

- Édes vagy – simogatom meg az arcát.

Megreggelizünk, aztán úgy döntünk, hogy nyakunkba vesszük a várost.

- Mikor megyünk koala nézőbe? - kérdi türelmetlenül.

- Nyugi, menni fogunk – titokzatoskodok.

Csúnyán néz rám, mire elnevetem magam, és megcsókolom. Átkarolja a derekam és viszonozza csókom. Nem feledkezünk egymásba nagyon, mert elhúzódok.

- Ne mi legyünk a látványosság – kérem.

- Kár – csap a fenekemre.

Egy közelben lévő lányt megkérek, hogy csináljon rólunk egy képet. Mikor megvan, megköszönöm és mehet tovább. Egész nap mászkálunk, fagyizunk, nevetünk és számtalan fényképet lövünk. Végre nem kell attól félni, hogy másnap a címlapokon látjuk viszont magunkat. Most nem két híres zenész vagyunk, hanem egy szerető pár. Gondtalanul sétálunk és szórakozunk.

- Éhes vagyok – jegyzi meg Rei.

Hirtelen ötlettől vezérelve beszaladok a mellettünk lévő boltba. Kedvesem értetlenül pislog. Pár perc múlva két gyümölccsel töltött hatalmas pohárral térek vissza.

- Tessék, finom és hideg – adom oda neki az egyiket.

- Köszönöm – csókol meg.

Isteni ez a gyümölcs. Ezzel estig kibírjuk, de azért jó lenne valami rendes ételt is enni. Vacsora előtt visszaérünk a hotelbe. Felkapom az övtáskám, belepakolok pár apróságot és megyünk enni.

- Egyből menjünk a partra? - kérdi szerelmem.

- Aha – mondom – De vedd le az orrkendőd!

- Helyes – vigyorog.

Gyorsan megvacsizunk és megyünk. Még alig kezdődött el a buli, de az már elég sokan vannak. Az egyik bódénál veszünk egy-egy sört. Már van élőzene, páran táncolnak is. Megfogom kedvesem kezét és magammal húzóm. Megállok és riszálni kezdem a csípőm a zene ütemére. Rei nevet, rajtam, de csatlakozik hozzám. Sokáig táncolunk, nevetünk, kicsit kelletem is magam, hogy húzzam az agyát. Jó játszani az idegeivel. Ahogy sötétedik, úgy gyulladnak ki a fáklyák és a fények. Minden csupa szín, minden. A sör mellett iszunk pár koktélt, ami nagyon finom. Önfeledten táncolunk, nevetünk, és szórakozunk. Egy helyen szétválik a tömeg, és néhány srác fáklyával a kézben tüzet fúj. Meglepetten felkiáltunk és tapsolunk a mutatványt látva. Sokáig nézzük az előadást, aztán kicsit tovább megyünk. Innen nem messze felállítottak és emelvényt, amiknek a tetején egy-egy fiú ül, egy hosszú égő kötelet lóbálnak és lehet fölötte ugrálni, mintha csak egy ugrálókötél lenne.

- Kipróbáljuk? - kérdezem Reit.

- Oké – vigyorog.

Mikor lendül a kötél odaállunk, és egyszerre ugrunk fel. Nem pörgetik gyorsan, így bőven van idő felugrani. Kicsit ijesztő, de nem vészes, csak meleg, nem égeti a lábunkat. Párszor ugrálunk, aztán átadjuk a helyet másoknak.

- Nem is tudtam, hogy ilyen bátor vagy – nevet rám Rei.

- Még régebben a fiúkkal egy klipünket forgattuk, és ott kellett a tűz mellett állni. Az nagyon forró volt. Szóval ez semmi – legyintek.

- Iszunk valamit? - kérdi.

- Oké – bólintok.

Egy közeli bódéhoz megyünk, de rengetegen vannak.

- Menj előre, én itt megvárlak – áll meg az egyik felállított fáklya mellett.

- El ne mozdulj – figyelmeztetem.

- Levegőt vehetek?

Nevetve lopok egy csókot és otthagyom. Legalább tíz perc, mire sorra kerülök és megkapom a két sört. Nagy nehezen visszaindulok kedvesemhez, mikor meglátom, hogy srác illegeti magát előtte. Szőke haj, pink tapadós póló és fehér farmer. Le se tagadhatja, hogy meleg. Nem értem mit beszélnek, de az biztos, hogy akar valamit Akirától. Ne azt már nem! Ő az én pasim!

- Ne kéresd maga, mit szólnál ha... - mondja vékony hangon.

- Bocs, de ő az enyém – karolom át Rei vállát.

- Mi? - hápog a kis srác.

- Ez a srác velem van, szóval le lehet szállni róla – intek a srácnak, hogy tűnjön el.

Kicsit gondolkodik, aztán felhúzza az orrát és elmegy.

- Egy percre se hagyhatlak magadra? - fordulok kedvesemhez.

- Kösz, azt hittem leütöm – lélegzik fel.

- Mert rád hajtott?

- Nem, hanem mert pasi volt – jelenti ki.

- Mi?  Ezt hogy érted kedvesem? - fagyok meg.

Ez most mit akar jelenteni? Valami baj van? Remélem nem.

- Nem úgy értettem, nyugi – biztos látja ijedtségemet és kapok egy csókot – Téged nagyon szeretlek, viszont nem bírom elviselni, ha más pasi flörtöl velem, és rá se bírok nézni más pasira. A gondolattól is kiráz a hideg – látványosan megborzong.

- Máskor ne ijessz meg – kérem.

Csak megcsókol, és megyünk tovább bulizni. Ettől a kis közjátéktól eltekintve tökéletes az este.

Hajnalig táncolunk, és jól érezzük magunkat. Nem tudom mikor és hogyan megyünk haza, csak azt tudom, hogy eldőlök az ágyban, Rei magához ölel és már alszom is.