36. fejezet

Reita pov

Tökéletes egy este volt, azt a hányingert keltő élménytől leszámítva, hogy egy srác bepróbálkozott nálam. Már a gondolatára is borsódzik a hátam. Nem vallom magam attól melegnek, mert Toshiyával vagyok együtt. Egyszerűen ő az, aki teljesen különbözik a többiektől, ő teljesen más számomra. Nem lényeg, hogy pasi, tőlem lehetne egy vízi szörny is, mert szeretem. Végül eléggé becsiccsentünk és jobbnak látom visszamenni pihenni, nem vagyunk részegek, egyszerűen csak túl jól érezzük magunkat. Fárasztó egy nap volt, de élveztem. A legjobb része ennek az egésznek mégiscsak az, hogy együtt lehetünk.

Hamar eltelik az első hét. Folyamatosan nyaggatom Toshit, menjünk el koalát simogatni, de mindig kitalál valami mást, amivel teljesen más irányba terel. Kezdem kicsit unni ezt a kertelést, viszont nem teszem szóvá. Körbejártuk a várost már múlt héten, megnéztük az arra érdemes építményeket, baromkodtunk egyet a parton, random utcai zenészeken szórakoztunk, még cirkuszba is elmentünk. Aztán nem várt meglepetés ért ma az úti célunkat illetően. Fogalmam sincs, merre megyünk, de egyszer csak az állatkert bejáratánál eszmélek fel.

- Toshi ez komoly? – csillannak fel a szemeim.

- Megígértem, nem? – mosolyog rám.

- Isten vagy!

- Mondj valami újat. – legyezgeti magát nagyképűen, mire egy jól irányzott tarkón csapást kap.

- Ezt most miért kellett? – nyafog és tarkóját fájlalja.

- Mert egy pöcs vagy. – nyújtom ki rá a nyelvem.

- Én is szeretlek. – mordul mire megcsókolom, és azonnal megenyhül. – Na, menjünk be.

- Várj már, még jegyünk sincs. – mennék venni, de nem enged.

- Már van. – mutatja fel.

- Mégis mikor?

- Titok. – kacsint rám.

Nevetve csóválom meg a fejemet és megyek be vele. Mindent sorban végig nézünk, Toshi folyamatosan fényképezik, el leszünk látva képekkel rendesen, de csak egy mosollyal nyugtázom. A papagájoknál megy a poénkodás, kinézek egy aranyosat.

- Kéne megint majd egy papagáj. – jegyzem meg mellékesen.

- Elég papagáj vagy te. – nevet aztán megyünk tovább a nagymacskákhoz.

- Akkor is kell egy.

- Jól van szívem, de most nézzük meg az én rokonaimat.

- Mi? De hát a majmoknál már voltunk. – jegyzem meg döbbenten.

- A macskákhoz megyünk. – duzzog egy picit én meg elnevetem magamat.

- Vagy úgy. – kuncogok továbbra is.

Egész jó hely, nincs az a tipikus állatkert hangulata, próbálták megcsinálni úgy, hogy az állatok természetes élőhelyét hozzák vissza, nagy legyen a kifutójuk, de a látogatók is biztonságban legyenek és a különböző fajok se akarják kinyírni egymást. Japánban is jók az állatkertek, de ez ezerszer jobban tetszik, főleg mert mikor otthon vagyunk, nem sűrűn van időnk elmenni egybe se.

- Akira vegyünk kukoricát. – látja meg kedvesem az egyik árusnál.

- Fú, vegyünk. – csillannak fel a szemeim. – Kíváncsi vagyok itt milyen.

- Biztosan finom.

- De utána végre menjünk a koalákhoz. – ugrálok egy kicsit.

- Mint egy nagy gyerek. – nevet ki.

Most az egyszer nem szólok vissza neki, inkább csak elnézem, túlságosan izgatott vagyok miatta. Végre láthatok koala macit, és meg is érinthetem talán. Régóta titkos vágyam, amit csak Toshinak mondtam el eddig. Sosem gondoltam volna, hogy teljesül egyszer. Miért tartottam meg magamnak? Mert az emberek kegyetlenek, amint megtudnak rólad valami olyat, amivel ki lehet kezdeni, abban a percben csinálni fogják. Nekem meg van elég bajom ezek nélkül is, így inkább titkos vágyamként szunnyadt bennem. Kezdetben kedvesemnek sem akartam elmondani, főképp azért, mert sokszor nem lehet rajta elmenni, de ebben totálisan normális volt. Nem csinált belőle viccet, sőt… még keresett olyan alkalmat is, hogy valóra váltsa az álmom. Hihetetlen ez a srác. Gyengéd mosollyal az arcomon figyelem egy fának támasztott háttal még megveszi a kukoricákat.

- Hm? Mi az? – lép elém. – Van rajtam valami érdekes?

- Te magad vagy érdekes. – ajkaihoz hajolva megcsókolom. – Szeretlek.

- Imádom a random pillanataid. – mosolyogva viszonozza, majd megkapom a kaját.

Megesszük, pihenünk egy kicsit, a lábunk már így is lejártuk tegnap, ha nem vigyázunk felhólyagosodik, az pedig nem egy kellemes dolog. Lenyomunk ketten egy három liter vizet is, elég meleg van itt, bár legalább nem ingadozó az időjárás. Sokkal kiszámíthatóbb, mint bárhol máshol.

Egy óra ücsörgés, beszélgetés után végre elindulunk a koalákhoz, kézen fogva sétálunk addig. A legszebb, hogy nem néznek ki minket emiatt, bár az sem érdekelne. Találkozunk más párokkal is, akik mosolyogva biccentenek, aztán mennek tovább.

- Ez a mi paradicsomunk. – nevet Toto.

- Jah. Megtaláltunk nem? – kuncogok.

- Valami olyasmi.

Hallgatunk, egy ideig majd kirobban belőlünk a nevetés. Végre csak elérünk a macikhoz. Szerencsére nincs nagy sor így hamar bejutunk. Biztonsági okokból mindenkit átvizsgálnak, hogy ne legyen semmi olyan nálunk, amivel megsebesíthetnénk, a koalákat vagy esetleg elvehetnek tőlünk. A táskáinkat egy zárható szekrényben kell hagynunk, de fényképező lehet nálunk. Már egyre izgatottabb vagyok, folyamatosan vigyorgok, végül pedig bent vagyunk. Három gondozó van bent, egyszerre csak hat ember lehet ott velük. Mi odamegyünk az egyikhez, akinek Koala van a kezében. Minden további nélkül a kezembe adja, a macit én pedig megfogom a puha szőrrel borított testét. Ragyog az arcom, teljesült az álmom és még a koala is kapaszkodik belém, mintha legalábbis az apja lennék. Kedvesem egy csomó képet lő rólunk, aztán megkapja, róluk is legyen képünk. Nem tudom hanyadik képet kattinthatom, el mikor az arca furcsa ábrázatot vesz fel.

- Toshi mi baj? – kérdezem aggódva.

- Lepisilt. – fintorog.

Nagyokat pislogok, majd hangos hahotába kezdek, meg kéne kapaszkodnom valamiben, mert a lábam is rogyadozik. De mivel semmi ilyesmi nincs a közelemben a földön fetrengve sírok a röhögéstől. Toto-chan nem veszi zokon, hanem nevetni kezd ő is. Kell ám idő mire sikerül összeszednem magam és nem akarok megfulladni a nevetéstől. Csinálok még pár képet róluk, majd odaállok én is és a gondozó kattintgatja tovább a gépet a kérésemre.

- Nagyon nyugodt. – mosolygok.

- Biztos hozzászokott már.

Egy darabig csendben csodáljuk, a macit majd kedvesem töri meg a csendet.

- A te szemeidet örökölte.

- De ugyan olyan hisztis díva, mint az anyja, a sármossága viszont tőlem van. – kontrázok rá.

- Sárm helyett inkább az orra a tiéd.

- Helyes kis orra van ez tény. – kuncogok.

- Olyan puha a bundája, mint az én hajam. – mosolyog.

- Legalább tudom, kik lopják a samponom. – háborodok fel.

- Hát fiam lebuktunk. – közli a koalával, aki hatalmas szemekkel néz rá, mintha értené, mit mond.

- Ugye? Mondtam én neked, de tagadtad… Várj… Mióta van gyerekünk? Hisz fel se csináltalak… Vagyis akartam… DE MIKOR SZÜLTÉL?

- Ahányszor csak megdugsz, nem csoda, hogy itt van ez a kis aranyos. – néz rám.

- Jézusom… Több is van? Mit titkolsz előlem?

Kedvesem gondolkodó arcot vág, mire úgy teszek, mintha sokkot kaptam volna.

- Még nem biztos, de lehet, megint terhes vagyok. Majd meglátjuk. – mondja végül.

- És erről mikor óhajtottál nekem szólni? Lesz még egy kölkünk. – simogatom meg a hasát.

- És hány lesz még? – kuncog.

- Szaporodunk, mint a nyulak… Majd meglátjuk, ha megunjuk. – pukkadozom a nevetéstől.

- Meg fogjuk unni valaha? – furcsán néz rám.

- Ki van csukva… Ontom beléd a spermám, te meg potyogtatod ki magadból a helyesebbnél helyesebb kölköket.

- Majd meglátjuk, meddig bírom. Tenyészállatot akarsz belőlem csinálni?

- Tehén akarsz lenni? – kirobban belőlem a röhögés.

Felfújja az arcát és tarkón legyint, mire továbbra is vigyorogva simogatom sajgó nyakam.

- Te mondtad, hogy tenyészállat akarsz lenni.

- Csak azt mondtam, hogy te akarsz azt csinálni belőlem. Amúgy is, ha sok a gyerek, kevesebb idő jut rám.

- Ki mondta, hogy nem foglalkoznék veled? – háborodom fel.

- Ennyi gyerek mellett? Inkább maradjon ő. – simogatja a koalát.

- Rendben van kedvesem, ha te mondod. – puszilom meg.

- Bizony én mondom.

- Tudod, hogy szeretlek.

Hatalmas vigyor jelenik meg az arcán. Még egy darabig elvagyunk, aztán legnagyobb bánatomra lejár az időnk. Visszaadom a koala macit, mi pedig a gépünk kapjuk meg. Kimegyünk, felszedjük a táskánk, és a képeket nézegetve megyünk tovább a kimaradt hüllők felé.

Borzalmasan jó nap volt a mai, épphogy visszaérünk vacsorára. Kaja után a lakosztályunk teraszán borozgatunk, Toshi hozzám bújva, szívjuk a nikotint is és nézzük a csillagokat.

- Annyira hálás vagyok neked a mai napért is. – mondom haját birizgálva.

- Ennyire örülsz neki? – mosolyog elégedetten.

- Bizony. – csókolom homlokon.

- Örülök, ez engem is hihetetlenül boldoggá tesz.

- Életem első normális nyaralása. Ez lesz a legjobbak listáján az első, a többi mellett, amikor elmentünk valamerre.

- Hogy érted, hogy ez az első? – döbben meg.

- Voltam már máskor is nyaraláson exeimmel, de azok sosem voltak ilyenek. Valahogy mindegyik arról szólt, hogy egy ruhaboltban ücsörögve kötöttem ki. – húzom a számat.

- Oh. – lepődik meg. – Gondolom nem örültél neki.

- Nem igazán. – keserűen elmosolyodom. – Ha már egyszer nyaralni vagyok azzal, akit szeretek szeretnék vele lenni, nem pedig egy széken ülve ruhákat nézni, amikben illegeti magát. Egyszer-egyszer belefér, nem azt mondom, hogy ne vegyen semmit. De egyik boltból a másikba nekem nem nyaralás.

- Ismerős… És tudom, milyen romantikus alkat tudsz lenni. – simul jobban az ölelésembe.

- Te is nagyon jól tudod, mennyire nehéz nekünk kapcsolatot kialakítani bárkivel is ilyen munka mellett.

- Persze. Sosem lehet tudni, ki az, aki a pénzünkre utazik. De szerencsére veled ettől nem kell félnem.

- Igen, hasonlóképp érzem. – megiszom a maradék bort a poharamból és ajkaira tapadok.

Ez egy csodálatos lezárása a mai napnak. Kint a teraszon a kedvesemmel, a csillagok alatt pihenni. Ki tudja, meddig beszélgetünk még, a bor csak fogy, de mi józanok maradunk. Ennél erősebb alkoholhoz vagyunk szokva. Végül kint alszunk el, kellemes idő van, azért van rajtunk egy pléd, ne fázzunk esetlegesen se, mondjuk, itt nem is lehetne. Mégsem hiányzik a betegség most.

Reggel a napra kelünk fel, bemegyünk és az ágyba dőlve alszunk tovább. Ez nem gátol meg minket a pihenésben, kimerítő volt az előző egy hét. Ha egy napot átalszunk, az nem a világ vége még mindig bőven van időnk mindent megnézni, amit csak akarunk.

Legalább nem kell semmitől sem tartanunk, ez hihetetlenül nagy súlytól való megszabadulás. Borzalmas úgy élni, hogy minden egyes lépésünkre szörnyen kell figyelnünk, nehogy valami címlapon kössünk ki, borzalmas pletykával, amiből aztán még a kiadó sem tud minket kihúzni. Persze egy idő után hozzá lehet szokni, viszont most baromira jó, hogy nem kell erre ügyelnünk. Itt végre mi is „láthatatlanok” lehetünk, nem rohannak le minden sarkon minket, ha álca nélkül próbálunk meg egy kicsit lazítani vagy csak random sétálni. A legjobb ebben az egészben mégiscsak az, Toshival vagyok itt, a szerelmemmel.

Toshiya pov

Gyorsan elrepül az egy hét, és végre mehetünk az állatkertbe. Rei nagyon türelmetlen, de mindig sikerül terelnem a szót, mikor kérdezősködik. Nem szívesen füllentek, de azt akarom, hogy nagy meglepetés legyen. A legtökéletesebben sül el a meglepetésem. Miután körbejártuk az állatkertet, mentünk koalát simogatni. Még az sem érdekel, hogy az egyik aranyos maci lepisilt. Majd kimosom. Sokkal fontosabb, hogy szerelmem boldog. A szokásos random poénkodások most sem maradhatnak el, ami csak még jobb. Csak este érünk vissza a hotelbe és vacsora után kiülünk az erkélyre. Órákig beszélgetünk és ott alszunk el. Nem tudom, hogy kerültünk át az ágyba, de nem is érdekel. Valamikor dél körül ébredhetek fel. Akira épp a hajam birizgálja.

- Jó reggelt – vonom magamra a figyelmét.

- Neked is – megcsókol.

- Van terved mára? - kérdezem.

- Előbb reggelizzünk, éhes vagyok. Aztán mit szólnál, ha csak pihennénk? Ránk fér, hogy lustálkodjunk – kéri.

- Menjünk le a fürdőbe? - kérdezem.

- Jó ötlet – vigyorog.

Összeszedjük magunkat, és lemegyünk reggelizni. Könnyű reggeli után visszamegyünk a szobába, felvesszük a fürdőgatyát, törülközővel a vállunkon megyünk a fürdőbe. Első út a pezsgőfürdőbe vezet.

Elég nagy a helyiség, a szemközti falnál egy hatalmas medence, a falon pedig több zuhanyrózsa. Van még szauna, egy úszómedence. Van egy másik helyiség is, ahol a feliratok szerint masszázs is van. Mi kell még a tökéletes pihenéshez? Szerintem semmi, ez maga a mennyország. Felakasztjuk a törülközőket és első utunkat a pezsgőfürdő felé vesszük. Nem túl mély, talán a hasunk közepéig ér a víz. Kellemesen meleg, a buborékok jólesően masszírozza fáradt izmainkat. Hátradőlve élvezem a kényeztetést.

- De jó – nyögöm.

- Ahogy mondod.

Csöndesen ülünk egymás mellett, és lazítunk. Egy idő után abba marad a pezsgés.

- Mi a...? - csodálkozik kedvesem.

Ekkor a zuhanyrózsákból indul meg a víz. Azonnal beállok egy alá, hogy a hátam és a vállam is megmasszírozza.

- Ezt ki kell próbálnod, nagyon jó – hívom kedvesem.

Feláll és a mellettem lévő vízsugár alá áll.

- Mintha vízesés alatt állnánk – jegyzi meg.

- Aha, nagyon romantikus gondolat – mosolygok.

Elneveti magát. Amíg jön a víz, alatta állunk. Hirtelen azt érzem, hogy a vízsugár letolja a fürdőgatyám. Ugyan nem csúszik le teljesen, csak félig.

- Hékás! Azt akarod, hogy itt essek neked? - nevet fel kedvesem.

- A víz volt – rángatom vissza a gatyám.

- Persze, én is ezt mondanám – nevet.

Magához húz, és szenvedélyesen megcsókol. Habozás nélkül viszonzom. Átkarolom a nyakát, ő derekam, és a fenekembe markol. Érzem, hogy kezdünk éledezni odalent. Ezt most kéne abba hagyni, de nem bírok leállni. Kezdem elveszíteni a fejem, egyre vadabbul marok ajkaira. Fenekembe markol, mire felnyögök. Ajkaimról áttér a nyakamra és az újjonan felfedezett érzékeny helyet felkeresi. Akarnék tiltakozni, de nem tudok. Talán szerencsére, talán nem, de villámsebességgel tolom el kedvesem, mikor nyílik az ajtó. Gyorsan leülünk. Nem kéne senkinek látnia, mekkora sátor áll a gatyánkban. Fülig elpirulva ülök, és próbálok eltűnni és lenyugodni. Rei mellém ül, egymásra nézünk és elnevetjük magunkat.

- Gonosz vagy – mosolygok.

- Én? Te villantottál, szóval ne csodálkozz, hogy begerjedtem rád – nyalja meg ajkait.

Csak felfújom az arcom, mire elneveti magát. Két idős néni csatlakozik hozzánk. Egy ideig csöndesen pihenünk, de aztán a két néni elkezd kérdezősködni. Nem akarok bunkó lenni, így válaszolgatok a kérdésekre. Leginkább hogy honnan jöttünk, meddig leszünk itt meg ilyenek.

- Kicsim, megyünk szaunázni? - kérdi Rei.

- Persze – mosolygok rá.

Szerencsére már nincs semmi merevedési probléma, így nyugodt szívvel állok fel, és megyek szerelmem után a szaunába. Jó meleg van, de nem baj.

- Annyira jó – sóhajtok.

- Mi? Az, hogy elolvadunk?

- Ha veled tehetem, az is jó lenne. Arra gondoltam, hogy végre pihenhetünk, nem kell semmitől félni. De a legjobb, hogy veled lehetek.

- Én is így vagyok vele – megsimogatja az arcom.

Sokáig izzasztjuk magunkat, aztán veszünk egy hűtőfürdőt.

- Masszázs? - kérdi Rei.

- Oké – mosolygok.

Kicsit várnunk kell, majd szólnak, hogy mehetünk.

- Ön jöjjön velem – int nekem egy fiatal, nagydarab férfi.

- Maga velem jön – jelenik meg egy gyönyörű lány, és viszi magával Reit.

Követem masszőröm egy elkerített helyiségbe. Csak egy masszázsasztal van itt.

- Feküdjön fel kérem – mondja a fickó.

- Oké – mondom.

- Japánból jött? - kérdi.

- Igen, honnan tudja?

- A kiejtése. Sok külföldit masszíroztam. A japánoknak olyan a kiejtése mint magának.

Vigyorogva elfekszem, és élvezem a masszírozást. Egész jól elbeszélgetünk. Nem zavarja a borzalmas kiejtésem, és hogy néha körülírom a mondanivalómat. Jó háromnegyed órát fekszem a fickó kezei alatt, mikor elenged, hogy mehetek.

- Köszönöm – hajtom meg magam, és megyek.

Kint találkozom kedvesemmel.

- Mit csináljunk most? - kérdi.

- Nem tudom, áztassunk még a fenekünket? - kérdezem.

- Szerintem eléggé kiáztunk. Mit szólnál ha inkább csak kiülnénk a teraszra?

- Benne vagyok – mosolygok.

Felmegyünk a szobába. Kimosom a fürdőgatyákat, és a pisis pólómat, majd kiteregetem őket.

- Merre vagy kedves? - kérdi Rei.

- Ne félj, nem szököm meg – kimegyek hozzá, és leülök mellé.

Csöndesen üldögélünk, és nézzük a tengert. Annyira kellemes, a végtelenségig tudnék így maradni. Ez a tökéletes nyaralás. Ennél jobbat álmodni se tudnék. Álmok... erre a gondolatra kissé elbizonytalanodom. Rei többször említette a házasságot és a gyerekeket. Ezeket én nem tudom megadni neki. Minden mást igen, de ez... biztos nagyon szeretne családot, a szülei is ezt várják el tőle. Biztos korábbi barátnőivel szeretett volna családot alapítani. Azt láttam, hogy felvállal a családja előtt, de akkor is...

- Mi baj? - néz rám aggódva Rei.

- Semmi – rázom meg a fejem.

- Boldog vagy mellettem? - bukik ki belőlem.

- Persze, ennél boldogabb nem is lehetnék. Miért?

- Csak gondolkodtam. Többször tettél megjegyzéseket, hogy szeretnél megházasodni és családot. Tudod, feleség, gyerek – próbálok könnyed hangot megütni, de nem hiszem, hogy hisz nekem.

- Ez nyomja a szíved? - kérdi.

- Igen. Lehet butaság, de tényleg ettől félek. Hogy nem tudok neked mindent megadni, és nem tudom teljesíteni minden vágyad.

- Jaj, de buta vagy – húz az ölébe – Emiatt nem kell félned. Mindent megadsz nekem, még senkivel sem voltam olyan boldog, mint veled. Régebben tényleg akartam családot, de mikor a bandával eljutottunk erre a szintre, rájöttem, hogy nem biztos, hogy jó lenne és boldog lehetnék. Rajtad kívül nem kell más, se család, se gyerek. Csak te legyél velem – megcsókol.

Hatalmas kő hullik le a vállaimról, és felszabadultan viszonzom csókját. Kétségbeesetten kapaszkodom belé. A követező pillanatban felkap és bevisz a szobába. Óvatosan végig fektet az ágyon és lassan megszabadít fölösleges ruháimtól. Hagyom, azt tehet velem, amit csak akar.

- Egész nap erre vártam. Nagyon szexi vagy – mosolyog, mikor már az alsómtól is megszabadult.

- Szerinted én nem? - húzom magamhoz.

A hátára fordítom, és kezdem megszabadítani a ruháitól. A felszabaduló bőrfelületet végig csókolom. Jólesően sóhajtozik. Annyi érzelem szabadul fel köztünk, hogy az valami hihetetlen. Semmi vadság, csak szenvedély. Ritkán szeretkezünk ilyen szenvedélyesen, úgyhogy ez csak még különlegesebbé teszi ezt az alkalmat. Hosszan kényeztetjük egymást, csókok, érintések, simogatások. Elnyújtjuk az előjátékot, a végletekig nyújtjuk az élvezetet. Semmit nem sietünk el, inkább a kedveskedésen és az érzelmeken van a hangsúly. Az egész délutánt együtt töltjük, órákig kényeztetjük egymást. Kifáradva fekszünk egymás karjai közt.

- Szeretlek – húz magához egy csókra.

- Én is, köszönöm, hogy vagy nekem.

- Csak téged akarlak, senki mást. Remélem, többé nem gondolsz ilyen butaságokat.

Még pihenünk egy kicsit, aztán elvánszorgunk zuhanyozni, és utána vacsorázni. Kérek a vacsorához egy kis bort, hogy még romantikusabb legyen. Tegnap is boroztunk, de most is megkívántam. A pincér meghozza és mosolyogva felemelem a teli poharam:

- Kettőnkre, és erre a remek nyaralásra – mondom.

- Kettőnkre – koccintja poharát az enyémhez.

Jókedvű beszélgetés mellett megvacsorázunk. Evés után még sétálunk egyet a hotel parkjában, és csak bőven sötétedés után megyünk vissza a szobába. Hihetetlenül boldog vagyok.