33. fejezet

Tosihya pov

Die távozását egy parázs vita követi, ami nagyon rosszul esik, és nem értem miért. Hiszen szóltam neki, hogy vendég jön és hogy ki. Megígérte, hogy megpróbálja elfogadni Diet, de akkor miért ordítja le a fejem? Alig hiszem el, hogy így kiabál velem. A végén nem is tudok mit mondani. Nem akarom túlságosan védeni Diet, mert akkor csak még jobban felhúzom kedvesem, amit nem akarok. Ami igazán sokkol, hogy el akar menni. Pánik szerűen sietek után a hálóba, és próbálom maradásra bírni. Végül megkönnyebbülésemre marad, de nem hajlandó velem foglalkozni, ami nagyon rosszul esik. Még csak hozzám se szól. Ez nagyon rossz, főleg, hogy nem csináltam semmit, amivel ezt érdemelném. Miért ilyen undok? Oké, hogy Die nem a szíve csücske, de akkor is. Mire volt jó ez az egész? Azon kívül, hogy nagyon megbántott? Egyedül lefürdök, aztán megyek lefeküdni, egyedül. Szinte egész este forgolódok, nem jön álom a szememre. Állandóan fülemben csengenek Rei szavai. Az egy dolog, hogy féltékeny, de ennyire nem bízik bennem? Miért nem hiszi el, hogy nekem nem Die kell, hanem ő? Eszemben sincs elhagyni őt a gitáros miatt. Nagyon fáj, hogy ennyire nem bízik bennem, holott én megbízom benne. Na jó, azért zavar Aoi és Ururha néhány megnyilvánulása, de akkor is! Nem gyanúsítom meg semmivel. Mit tegyek, hogy végre higgyen nekem? Hogy ne legyen ennyire féltékeny? Jólesett régebben, mert így tudtam, hogy szeret, de ez... ez már inkább lesz sértő, mint imponáló. Valamikor hajnalban sikerül elaludnom, bár fogalmam sincs hogyan.

A reggel a kanapén talál, mégpedig Reitán feküdve. Még magamhoz se térek, mikor kiugrik alólam és eltűnik a fürdőben. Ennek meg mi baja? Hogy kerültem ide? Mi történt? Amint kijön a mosdóból, megpróbálom tisztázni a tegnap estét, és újra bocsánatot kérni, de nem hagyja, hanem megcsókol. Végre helyre áll a béke, én is megnyugszom, hogy nem rontottam el semmit, csak ez a marha volt zabos. Közösen főzőcskézünk, és végre elmondja mi volt a baja. Ugyan nem kedvelem Rukit, de akkor is sajnálom őt, ez még Reitől is túlzás volt. Szerencsére van pár mochi a hűtőben, amit el is küldök neki. Sajnálom őt, meg ha megenyhül Rei talán élve jön haza hozzám. Kicsit önző vagyok, de ez van. Ölébe húz és a nyakam csókolgatja, kizár a hideg, egész testemben megborzongok. Akarom őt, itt és most.

- Kérlek – lehelem ajkaira.

- Mit szeretnél? - mosolyog.

- Tudod te – vezetem kezét éledező férfiasságomra.

- Nem, nem Toto-chan.

- Na, kérlek – nyafogok.

Bevetem kiscica szemeimet is, de hasztalan. Gyorsan témát vált. Na, ezért mit fogsz kapni! Csak gyere haza! Sajnos mennie kell, de legalább már kapok csókot. Megvárom míg bezáródik mögötte az ajtó, és gonoszan elmosolyodom.

- Ezért kapni fogsz – jegyzem meg.

Az biztos, hogy nem hagyom annyiban, hogy álló farokkal itt hagyott, csak még azt kell kitalálnom, hogyan büntessem meg. Nem leszek engedékeny. Ki kell érdemelnie, hogy hozzám érhessen.

- Hm... kikötözés? Szerepjáték? - gondolkodom – A sado mazo nem az én világom, de mi lenne ha... - ördögi mosoly jelenik meg a képemen.

Szinte látom, hogy a kis ördögszarvak megjelennek a fejemen, és a farkinca is. Visszasietek a szekrényemhez és feltúrom. Emlékszem, hogy valahova eltettem azt a ruhát, csak hova? Ha nem itt, akkor valami eldugott helyen lesz. Na igen, nem mindennap veszem elő. Remélem még beleférek. Valamelyik szekrényem legeldugottabb szegletében meg is találom a keresett dobozt. Minden benne, még a kellékek is.

- Rossz voltál Suzuki Akira? Most majd megbüntetlek – vigyorgok gonoszan.

Gyermeki örömmel sietek a nappaliba és ürítem ki a dobozt. A jelmez tökéletes állapotban van, csak kicsit szellőznie kell. Nincs idő kimosni, estig tuti nem szárad meg. Remélem tetszeni fog neki. Még ki kell találnom valami frappáns szöveget. Épp ezeken agyalok, mikor kapok egy SMS-t, hogy nem jön.

- Nem már! - nyafogok – Készülök, erre te meg nem jössz haza? Na, azért is kapni fogsz – morgok.

Most már biztos, hogy ezért nagyon megbüntetem. Morogva kapcsolom be a laptopot és szörfölök a neten. Ha jól rémlik, nemsokára van Kao és Kyo születésnapja. Kéne valami bulit szervezni, de mit és hova? A sztriptíz bár kilőve, oda Diet vittük. Ha más nem, lehet a kiadónál lefoglalunk egy termet és oda gyűlünk össze. Az lenne a legjobb, mert akkor onnan egyszerűbb haza fuvarozni a bandát. Bár, elég személytelen. Meg annyian nem is lennénk. Lehet egy kocsmában kéne helyet foglalni. Előbb beszélek a többiekkel, hogy mit szólnak az ötlethez, aztán megbeszéljük. Elég sokáig lefoglalom magam, de mikor már nagyon unatkozom, elmegyek sétálni egy kicsit. A vállam nem fáj, így nem kötöm fel, csak a merevítőt hordom. Jólesik a hidegben sétálni egy kicsit. Tudok gondolkodni, kiszellőzik a fejem. És ami a legjobb, kimozdulok a négy fal közül. Elsétálok a közeli parkba, a közeli boltok kirakatát is megnézem. Az egyikben felfigyelek egy fekete testhez álló pólóra, rajta ezüsttel egy gótikus kereszt, rózsákkal és tövisekkel. Azonnal bemegyek.

- Jó napot, segíthetek? - kérdi egy mosolygós lány.

- Magának is, azt a pólót megnézhetném? - mutatok a kiszemelt darabra.

- Persze, mekkora a mérete?

- Nem nekem lesz – mosolygok kicsit zavartan – Az illető nálam alacsonyabb, és nem olyan széles a háta mint az enyém.

 - Mennyivel alacsonyabb?

- Talán 5 centivel.

Kicsit keresgél és felmutat egyet.

- Ha nem jó, akkor két héten belül ki lehet cserélni, ha megvan a blokk – mondja.

- Köszönöm.

A kasszánál kifizetem és boldogan megyek haza. Remélem tetszeni fog neki. Otthon nem igazán tudok mit kezdeni magammal, főleg, hogy csak holnap lesz egy interjúm. Max. elolvasom amit a főnök erről küldött. A nap többi részében unatkozom. Annyira beleéltem magam abba, hogy megbüntethetem azt a hülye papagájt. Este sokáig várok, de nem jön, így lefekszem aludni. Rossz egyedül, és csak remélhetem, hogy nem lesz baja. Nehezen alszom el, de valamikor érzem, hogy egy hideg test simul a hátamhoz. Elmosolyodom, és végre nyugodtan tudok aludni. Haza jött.

Reggel én kelek előbb, ami nem nagy szó, hisz Rei sokáig kimaradt. Biztos sokat ivott, főzök egy nagy adag kávét, készítek elő neki gyógyszert, és csinálok pirítóst. Azt talán meg tudja enni. Alig készülök el, mikor megjelenik.

- Szia – mosolygok rá.

- Neked is – lerogy a székre.

- Tessék – teszem elé a reggelit meg a bogyót.

- Köszönöm – mosolyog rám.

- Mikor mész be?

- Csak interjú lesz, meg aláírás osztás egy plázában. Ha minden igaz, emberi időben haza érek.

- Oké, de majd szólj előtte, jó? - kérem és megsimogatom az arcát.

- Kitaláltál valamit? Szeretnél valamit?

- Talán – vonok vállat.

- Gyere ide – elkap és az ölébe húz – Mit forgatsz a fejedben?

- Majd megtudod – titokzatoskodok.

- Szóval nem árulod el? - vonja fel a szemöldökét.

- Még szép, hogy nem.

Szenvedélyesen megcsókol, közben keze utat talál a pólóm alá, és mellkasom simogatja. Mikor mellbimbóimon siklanak végig ujjai, akaratlanul is belenyögök a csókba.

- Szadista – szakadok el édes ajkaitól.

- Én? - néz ártatlanul.

- Igen, tegnap is felizgattál és itt hagytál. Gondolom most is itt hagysz, ahelyett, hogy segítenél rajtam.

- Édes vagy, mikor így nyafogsz – mosolyog.

- Galád – morgok.

Gonoszan elmosolyodik és váratlanul megmarkolja ágyékom, mire megremegek és felnyögök.

- Imádom ilyenkor a hangod.

Hirtelen ötlettől vezérelve szembefordulva vele, lovaglóülésbe helyezkedek, átkarolom a nyakát és szenvedélyesen megcsókolom. Egyik kezem mellkasára téved, miközben hozzá dörgölőzöm. Nem kell sok, hogy megérezzem éledező férfiasságát.

- Totchi – nyögi.

Mielőtt elkapna, lemászom róla, így csak a levegőt ölelgetheti.

- Mi? Hova mész te átok? - kérdi.

- Tegnap te hagytál ott, most megkapod – nevetek gonoszan.

Gyorsan eltűnök a nappaliban mielőtt elkapna. Magamhoz veszem a tegnap vásárolt ajándékot és visszamegyek a konyhába.

- Nem hiszem, hogy megérdemled, de tessék, egy kis ajándék – nyújtom neki.

- Mire föl? - nyögi meglepetten.

- Megláttam, és te jutottál eszembe. Azon kívül, mert szeretlek – mosolygok.

Izgatottan várom, hogy megnézze a pólót. Mikor maga elé emeli és megnézi felragyog az arca.

- Milyen? - kérdezem.

- Gyönyörű, köszönöm – hozzám lép és gyengéden megcsókol – Ebbe fogok bemenni.

- Helyes, hadd irigykedjenek a többiek – nevetek.

Kapok még egy csókot és elmegy készülődni. Kivételesen nem nyafogok, hogy maradjon, mert terveim vannak. Nagyon ajánlom, hogy ma haza tolja azt a szexi seggét, különben nagyon mérges leszek. Egész nap alig várom, hogy végre haza jöjjön. A ruha kiszellőzött, tökéletes. Alig bírok a fenekemen maradni egész nap. Hogy lekössem magam, megnézem a leveleim. Shini és Die visszaírt, hogy intézik a kocsmafoglalást, meg a többit. Helyes, legalább segítenek. Mondjuk a tortarendelés rám hárul, de nem baj. Nem kell nagy, vagy két kisebb, vagy egy nagy. Van a közelben egy cukrászda, ott szoktak jó torták lenni, és még finomak is. Majd holnap rendelek. Oké, ez is lerendezve, már csak a büntetés van hátra. Szinte egy örökkévalósággal később szól Rei, hogy fél óra és itt van. Izgatottan bújok bele a ruhába, igazítom meg a hajam, rendezem el a kiegészítőket, a lakásról, illetve a hangulatvilágításról nem is beszélve. Már most nagyon izgulok. Ha csak belegondolok mi lesz, megborzongok. Csak néhány lámpát hagyok égve, így kellemes félhomály van. Égetek pár füstölőt, hogy még hangulatosabb legyen. Remélem értékelni fogja. Elfoglalom a fotelt, és keresztbe teszem a lábaim, megigazítom a sapkám és várok. Alig rendezem el magam, mikor zörög a zár.

- Tadaima! - kiáltja.

- Végre – próbálok semleges hangon beszélni.

- Oh, rossz helyen járok? - kérdi mikor meglát.

Leesett állal mér végig. Hatalmasat nyel, és próbál nem kiesni a szemén.

- A lehető legjobb helyen. Tegnap kellett volna megjelennie, de ezt elmulasztotta. Megkapta az értesítést Suzuki Akira?

- Nem, valahova elkeveredhetett. Ilyen a mai posta – vonja meg a vállát.

- Ez nem mentség. Ugye tudja, hogy büntetés jár ezért? - állok fel, és közelebb lépek hozzá.

- Mi a vád, asszonyom? - kérdi nagyon nyelve.

Hát igen, a rendőrnői egyenruha előnyei.

- Az, hogy szexuálisan felizgatott valakit, és galád módon cserbenhagyta.

- Istenem, nem – játssza az ijedtet.

- De bizony, ez nagyon komoly vád. Igaz, amivel vádolják? - emelem fel a bilincset.

- Igen, beismerem – előre nyújtja a kezeit.

- Akkor most velem jön, hogy megkapja méltó büntetését.

- Kérem, ne – esik kétségbe.

Csuklóira kattintom a kis játékot és gyönyörű szemeibe nézek. Pajkosan alsó ajkamba harapok, miközben a háló felé kezdem vezetni. Az ágyra lököm, és mielőtt bármit tehetne, ölébe ülök. Az ágytámlához bilincselem és nézek végig rajta.

- Kapok tárgyalást? - kérdi.

- Az ítélet büntetés, a végrehajtó én vagyok. A büntetés mértéke tőlem függ – mosolygok gonoszan.

- Kérem, kegyelmezzen – könyörög.

- Talán, ha jófiú lesz.

Előrehajolva leveszem róla azt az idegesítő orrkendőt. Megszabadulok a fölösleges anyagtól, aztán végig simítok az arcán és onnan lejjebb. Mikor elérem nadrágja szegélyét felgyűröm a pólót. Lassan húzom fel, egészen a feje fölé. Felsóhajtok, mikor meglátom izmost felsőtestét, hullámzó izmait. Végig simítok a hasán, majd egyre följebb, és az apró mellbimbókat simogatom és ingerlem. Nem kell sok, hogy apró sóhajok szakadjanak ki kívánatos ajkai közül. Nem bírom megállni, előre hajolva nyaka érzékeny bőrére lehelek apró csókot. Kicsit meg is harapdálom, mire megvonaglik alattam. Megérezem kemény merevedését, mire elmosolyodom. Tehát kezd tetszeni neki. Nagyon helyes, de nehogy azt gondolja könnyen megússza. Nyakáról áttérek mellkasára, és minden négyzetcentit végigcsókolok. Fészkelődni kezd, rángatja kezét. Sokáig eljátszom apró mellbimbóival, majd onnan le, egészen alhasáig, ahol utamat állja a nadrág. Lassan bontom ki övét, és húzom le. A fölösleges ruhadarabot félre dobom. Vigyorogva nézek végig dudorodó nadrágján.

- Kérem, engedjen el asszonyom – kéri.

- Még közel se volt elég – mosolygok gonoszan.

Óvatosan végig karmolom mellkasát és hasát, majd végigsimítok férfiasságán. Lassan lehúzom róla az alsót és végre megcsodálhatom meztelen testét. Annyira kívánatos, legszívesebben rávetném magam, de nem! Most meg kell büntetnem. Combjait simogatom, gondosan ügyelve, hogy ne érjek ékességéhez. Ismét nyakát veszem célba, és végig csókolom fülétől az álláig. Lök egyet, mire elmosolyodom.

- Mit szeretnél? - kérdezem.

- Hogy oldd fel a büntetést.

- Azt nem, de lásd kivel van dolgod – mosolygok és megcsókolom.

Éhesen kap ajkaim után. Hozzásimulok testéhez, hogy még többet érezzek belőle. Közénk fúrom egyik kezem, és férfiasságát kezdem kényeztetni, mire felnyög.

- Még, még – sóhajtozik.

Mielőtt elérné a vég, elengedem, és visszaülök a csípőjére. Vigyorogva nézek végig izzadtságtól csillogó bőrén, kipirult arcán. Nem tagadom, az én farkam is áll, és szinte már fáj, annyira kívánom.

- Toto-chan, légy jó fiú, és engedj el – kéri.

- Nem, ez a büntetésed. És hogy beszélsz a felügyelő tiszteddel? Még több büntetést akarsz kapni? - kezdek ficánkolni.

- Nem, bocsánat – nyögi.

- Helyes – kicsit hátra dőlök, hogy jobban lásson – a büntetésed, hogy nem érhetsz hozzám, és én azt tehetek veled, amit akarok.

Lassú mozdulatokkal gombolom ki a blúzom, és csúsztatom le magamról. Hallom, hogy hatalmasat nyel, és megrándul a férfiassága. Tehát kíván. Nagyon helyes. Most jön csak a móka. A sapkámtól is megszabadulok, már csak az apró szoknya takar. Lassan végi simítok hosszú combjaimon, mire megremeg alattam.

- Toshi, ne kínozz – kéri.

Gonoszan elmosolyodom, de nem hagyom abba. Végre én is szórakozhatok. Szoknyám alá csúsztatom egyik kezem és merev férfiasságomra fogva, lassan kényeztetni kezdem magam. Nem kell sok, hogy sóhajok szakadjanak fel belőlem. Már az is jó, amit csinálok, de a szituáció, hogy Rei alattam van kikötözve, csak még izgalmasabb. Nem kell sok, hogy zihálva nyögdécseljek. Mielőtt elmennék, megállok és lehajolok hozzá egy forró csókra. Éhesen kap ajkaim után, mintegy fuldokló az éltető levegőért. Már nem bírom, és az éjjeliszekrény felső fiókjából előkeresem az óvszert és a síkosítót. De nem kap meg olyan könnyen. Ismét elfoglalom a helyem, és nyomok a síkos anyagból az ujjaimra. Összefogom férfiasságainkat és mozgatni kezdem a kezem, közben másikkal síkos ujjaimat magamba csúsztatom. Felszisszenek az érzésre, de nagyon kellemes. Rei nem bír csöndben maradni, nyögdécsel, és kegyelmet kér. Nem bírom sokáig, már én is nagyon vágyom a kielégülésre.

- Toto... kérlek... - préseli ki magából kedvesem.

Elmosolyodom, és kihúzva magamból ujjaim, és őt vezetem magamba. Felnyögök az érzésre. Nagyon kellemes. Lassan ringatózom rajta, édes nyöszörgést kiváltva belőle. Ezzel mindkettőnket kínzom, de nem érdekel. Édes a bosszú.

- Engedj el, kérlek – préseli ki magából.

- Nem.

Hirtelen felhúzza lábait és lök egyet a csípőjével, ezzel eltalálva kéjpontom. Felsikkantok az érzésre. Többször megismétli, nem bírok más tenni, mint előre hajolva megtámaszkodom mellette és megcsókolom. Ismét magamra fogok, és hasonló tempóban kényeztetem magam. Nem kell sok, hogy a párnába fúrjam az arcom magával ragadjon az orgazmus. Minden megszűnik körülöttem, csak ő van. Furcsán könnyűnek érzem a testem. Mikor magamhoz térek, tűnik fel, hogy még mindig kedvesemen fekszem. Óvatosan lemászom róla, és kiszabadítom a bilincs fogságából. Amint kicsit összeszedi magát megmozgatja elgémberedett csuklóit és magához húz.

- Szeretlek – megcsókol.

- Én is – mosolygok.

- Ez tetszett – mosolyog.

- Tényleg?

- Igen, jól áll a szoknya.

Elvigyorodom, ilyet se gyakran mondanak.

- Holnap fürdéssel kezdünk – jelentem ki.

- Helyes.

Vállára hajtom a fejem, átkarolom a hasát és pillanatokon belül elnyom az álom.