11. fejezet

Reita pov

Az este csodálatos volt, túlságosan is, bár semmire nem emlékszem belőle a testem nagyon is. Fájt, amiért olyan hamar elment, de meg tudom érteni, végül is a munka a legfontosabb, azt nem lehet csak úgy félvállról venni. Kaptam tőle egy sms-t délután, amire fel akartam hívni… igen csak akartam… ugyanis az a kanos macska nem vette fel. Az sms-ben semmi konkrétat nem írt le, épp ezért hívtam többször is mikor méltóztatott visszahívni. Lecsesztem enyhén, végül megállapodtunk, hogy este találkozunk. Megígérte, hogy felhív még viszonylag emberi időben, bár este nyolckor kezdtem érezni ez nem lesz így végül kilenc fele mégis megszólalt az átkozott ketyerém.

- Viszonylag emberi idő. – morgom, de közben mosolygok.

- Áll még azért az este?

- Gyere fel és megtudod. – nyomom ki vigyorogva kíváncsi vagyok hogyan fog reagálni.

Reggel igencsak felizgatott aztán itt hagyott, én pedig hülye lettem volna segíteni magamon, direkt hagytam, majd most ő. Ez lesz a büntetése, vagy lehet, mégsem annak fogja venni, mindegy megkeserüli, mert ezt tette.

Nem sokat kell várnom, maximum csak egy tíz percet máris nyomja a csengőt oda lent.

- Gyere, nyitva hagyom. – szólok, bele a kapu telefonba majd beengedem és lustán az ajtóhoz sétálva résnyire kinyitom.

Kikapcsolom a zenét, úgy döntöttem megint egy Dir en Grey számmal fogok indulni, poénból természetesen. Eszemben sincs megint összeveszni ezzel az egoista majommal.

- Tadaima. – kiáltja miután belépett.

- Okaerinasai. – lépek ki félmeztelenül, farmerban karjaim mellkasomon keresztben.

- Hm… Jó ilyenre ideérni.

- Nem kapsz belőlem.

- Miért nem? – nyúlik, meg az arca én pedig nem bírom ki nevetés nélkül.

Furcsa mennyire belehabarodtam annak ellenére, hogy heterónak hittem magamat. Most is annak vallom magam, bár nem annak látszódik ezek alapján. Toshiya mégis más, igen karizmatikus ember, ha pedig félreteszi a nagyképűségét igen kedves fickó, jó társaság és minden baromságban benne van, amit díjazok, így legalább sosem unatkozik az ember mellette.

- Mert itt hagytál.

- Emiatt duzzogsz? – lép közelebb hozzám, karjait nyakam köré fonja.

- Ez a bajom. – nyomom neki merevedésem mire nyög egyet.

- Azóta? – kerekednek el a szemei és perverzen megnyalja ajkait.

- Meghagytam neked, de erősen gondolkodom megérdemled-e. – suttogom ajkaira.

- Ne csináld ezt velem Reita. A tegnap este óta meg se próbáld tagadni mennyire élvezted.

- Egy szóval sem mondtam, hogy nem élveztem. – mosolyodom el kacéran.

- Akkor meg? Csak egy kis pettingről van szó, ha már így felhoztad. – belemarkol ágyékomba, én pedig képtelen vagyok visszatartani a hangom, mire kacéran elmosolyodik.

- Miből gondolod, hogy egy kis pettinggel beérem?

Nagyokat pislog, mire a falnak nyomva támaszkodom meg a feje két oldalán.

- Add nekem. – szinte már könyörög.

- Azt hittem úgy kell majd könyörögnöm a dologért. – mosolygok boldogan.

- Még megteheted, azért.

- Kérlek Toshiya. Hadd kapjalak meg a zuhany alatt.

- Hát akkor mire vársz? Menjünk. – egész testével hozzám simul.

Felkapom kuncogva, a vállamra dobom és már indulok is.

- IDIÓTA, TEGYÉL LE! EL FOGSZ EJTENI! – ficánkol és kiabál folyamatosan.

- Maradj nyugton vagy tényleg a földön fog kikötni uraságod. Ne nézz már ennyire gyengének, kérlek.

- Tudom, nem vagy gyenge, viszont én nehéz vagyok.

- Badarság. – hangom gyengéd.

Finoman a lábaira teszem a fürdőben, majd egy pillanattal később már szedem is le róla a felesleges ruhákat. Ő sem tétlenkedik, habár neki könnyebb dolga van, hiszen csak egy farmer és boxer van rajtam. Megnyitom a csapokat és kellemes, de meleg vizet állítok be és behúzom magammal alá. Leszedem az orrkendőmet, ami már annyira a részem képezi, a mosdókagyló szélére teszem. Hajunkat azonnal átitatja a víz, arcunkhoz tapad, de valami megmagyarázhatatlan kellemes hangulatot teremt ezzel főleg, mert a villany is megadni látszik magát így a kialakult félhomályban még inkább izzani kezd kettőnk között a levegő. Ajkai enyémekre tapadva, falja azokat, alig hagy levegőt, csak akkor szakad el, amikor már igazán muszáj. Kezeim testén kalandoznak, újra és újra felfedezve minden egyes porcikáját. Az első együttlétünkre nem emlékszem, a testem igen, viszont az nekem kicsit sem elegendő. Amit pedig hajlandó volt elmondani, az alapján nem volt túlságosan szenvedélyes az egész inkább a vágyaink hajtottak minket, mint csupán az együttlét öröme. Fogalmam sincs van-e ilyen emléke minden esetre szeretném, ha tőlem lenne. Egy igazán szenvedélyes szeretkezés, ami nem a kielégülés hajszolására összpontosít. Nem sietünk el semmit, úgy veszem észre ő is benne van a kellemes részében most. Hosszan elhúzódik az előjáték, amint pedig benne vagyok, mintha körülöttünk megszűnt volna a világ. Lebegtünk egymásba fonódva, testünk egybeolvadva, ilyen élvezetben még nekem sem volt részem. Jó pár együttléten vagyok, jó oké nőkkel, de ez mégis annyira más. Nem is a szeretkezés részre, sokkal inkább az érzés, ez a túláradó kéj, a kellemes bizsergés minden egyes tagomban.

- Ezt meg tudnám szokni. – csúszik ki a számon.

- Nem vagy egyedül vele. – zihál, de sikerül egyben kimondania.

Kint rendesen besötétedett mikor végre kijöttünk, teljesen kielégülve és szárazra dörgölve. Toshiya a kanapéra vetette magát, elragadta a tévé távirányítóját, és kapcsolgatni kezdett a csatornák között miután életre keltette a vékony szerkezetet. Én addig hoztam magunknak vacsorát, amit már korábban összedobtam. Nem vagyok valami jó a főzésben, de van, amit igazán jól el tudok készíteni és úgy érzem ma igazán kitettem magamért ilyen téren. A kajával karöltve sör is került a dohányzó asztalra, meg egy kis tömény.

- Mit nézünk? – nézek a képernyőn táncoló színforgatagra.

- Yosakoi Fesztivál van most. – közli semleges hangon.

- Nem úgy nézel ki, mint aki élvezi. – nevetve ülök le mellé.

- Érdekes csak valaki elég rendesen leszívott most. – néz rám huncut szemekkel.

- Te beszélsz? Semmit sem csináltam ma, de alaposan kimerítettél.

A vacsora lassan fogyni kezd, ahogy nézzük a fesztivált, idő közben teljesen hozzám bújt. Mondom én, hogy macska. Gyakrabban el tudnám ezt viselni, hazajön valaki hozzám, együtt fürdünk, vacsorázunk, lazítunk…

- Nálad aludhatok? – kérdezi hirtelen.

- De ezúttal az ágyamban. A kanapé nem a legkényelmesebb. – kuncogok.

Hihetetlen boldogság árad szét bennem, francba már Reita, hogy varázsolhatott el téged ennyire egy férfi? Borzalmasan csöpögök, hiába igaz minden egyes pillanata.

- Benne vagyok. A derekam amúgy sem bírna többet.

Na, de, hogy ne legyen, teljes az örömünk a telefonom éktelen ricsajba kezd. Meg sem lepődöm a chibin. 

- Halló? – veszem, fel közben mutatom Toshinak maradjon csendben.

- Na, mi van? – szól bele köszönés helyett.

- Neked is, szia Ruki . –mordulok.

- Ne legyél már ennyire morcos. Mit akart tőled Toshiya?

- Mit tudom én… valamit a versennyel kapcsolatban.

- Ez unalmas. Legközelebb szedj ki belőle valamit, mit csinálnak éppen, milyen zenét alkotnak? Valami használhatót.

- Elmebajos. Ezt csináld te magad nekem semmi kedvem még a te hülyeséged miatt is szívni.

- Te ki vagy és mit tettél Reitával? – hallom mennyire megleptem.

- Én vagyok az törpilla.

- Anyád. – vágja rá rögtön. – De most komolyan. Régen kaptál volna egy ilyen lehetőségen.

- Az régen volt, most meg most van.

- Nem értelek.

- Csak hagyj ki az ilyenekből, rendben? – kérem egy sóhaj kíséretében.

- Jó jó. – duzzog.

- Holnap lesz próba? – terelem, gyorsan a témát mielőtt valami olyat szed ki belőlem, amit nem akarok elmondani neki.

Amilyen nagy pletykafészek, rosszabb, mint egy nő. De komolyan, ezerszer túltesz ezzel még a méretein is.

- Naná. – vidul fel azonnal. – Van egy új szám, amit szeretném, ha meghallgatnátok.

- Túlteszel még magadon is. – kuncogok.

- Ha jön az ihlet nincs mit tenni. – nevet.

- Na, jól van, én eléggé fáradt vagyok, most megyek.

- Mitől vagy te fáradt? Csak nem… ? – ajaj, ebből baj lesz, érzem.

- Jó éjt. – hadarom aztán ki is nyomom és le is némítom.

Toshiya igen furcsán néz rám, gondolom hallotta a beszélgetést, szerencsére azonban nem teszi szóvá. A feszültségem is hamar elszáll, egy új dal van kilátásban, ez pedig kissé megnyugtat mert akkor holnap elterelhetem magamról majd ezzel a témát.

Az idő olyan gyorsan telik a basszerossal, mire észbe kapunk már éjfél is elmúlt, ideje lenne aludni, gyorsan eljön a reggel is. Kéz a kézben megyünk a szobámba. Az ágy végre nem olyan hideg, kellemes vele aludni, kényelmesen elférünk, nem kell, attól tartani valamelyikünk a földön végzi. Kis kiflit játszva van karjaim között, még egy darabig simogatom, a haját végül pedig elnyom az álom. Kellemes álomtalan álomba süllyedek, így reggel igen kipihenten kelek a nap első sugaraira. Kell, egy kis idő mire beazonosítom, hol vagyok, mi történt tegnap, ki fekszik mellettem és morog a napra miszerint kiégeti a szemét. Kuncogva kikelek mellőle, behúzom a függönyt és hagyom még aludni kicsit. Addig csinálok egy jó erős koffeinbombát, meg valami ehető reggeli féleséget. Mire a kanos macska hajlandó kimászni már minden rá vár.

- Borzalmas vagy Reita. – néz rám pillái alól.

- Hm? – döbbenten pislogok, a bögrém mögül épp a kávémat iszom.

- Kielégült fejet vágsz.

- Na, nézzenek, ki beszél. – nevetek fel. – Még egy jóllakott csecsemő sem vág ennyire élvezkedő fejet, talán egy kismacska, aki hatalmasra tömte a hasát és kiterülve élvezi a gazdi vakargatását.

- Aucs. – nevet végre fel ő is.

- Inkább egyél. – intek a velem szemben lévő székre.

Leül, és gyanúsan méregetni kezd, először a kaját majd a kócos orrkendős fejemet, majd megint az ételt. Felvonom kérdőn egyik szemöldökömet, mire kézbe veszi az evőpálcikát és a rántottát kezdi bökdösni.

- Mi van benne?

- Tojás te agyalágyult. – vágok egy hülye pofát is neki hozzá.

- De… ugye semmi méreg vagy drog, vagy egyéb, amitől kifeküdhetek. – szűkülnek össze a szemei.

Azonnal veszem a poént és gonoszan vigyorogva könyökölök az asztalra.

- Tettem, ennyit elárulok.

- Akkor nem eszek belőle nem akarok a hatásod alá kerülni. – iszik, bele a koffein bombába én meg nem hagyhatom ki a lehetőséget.

- Már, késő mert a kávéba is tettem.

Hatalmasra nyílnak a szemeim, végül önfeledt nevetésbe kezd, amit még sosem hallottam tőle. Visszahúzza a tányért a reggelijével és enni kezd. Szívem hatalmasat lódul, de elrejtem. Nem mutatom mennyire az ujja köré tudott csavarni ezt az örömöt még nem kapja meg. Ha rögtön kiteregetném, a kártyáimat igen hamar rám unna. Hadd legyen mindig valami újdonság, amit megtudhat rólam. Így is kiismerte egy kis részem az ivászatok alatt, igaz olyankor reménytelenül őszinte tudok lenni, ami nem mindig a legjobb dolog. Ő is hasonlóan csinálja, mindig elhint egy-egy apró dolgot magáról, amit én gondosan felírok magamban a listához, amit róla kell tudni.

- Hányra kell bent lenned? – kérdezi két falat között.

- Két óra múlva, ha elindulok, kényelmesen beérek. – válaszolom.

- Szuper akkor nekem sem kell rohanni, én is kb akkora megyek. Indulhatnék esetleg innen.

- Az nem lenne jó ötlet. – vágom rá rögtön mire elképedve néz rám.

- Mégis miért?

- Két napja ugyan abban a ruhában dekkolsz, vagy három. – nevetek.

Pislog párat majd látványosan elpirul, szerintem erre még nem is gondolt. Áthajolva az asztalon megfogom az állát és finoman megcsókolom.

- Igazán jól áll neked mikor így elpirulsz.

Toshiya pov

Ami  a megérkezésem után történt, valami csodálatos volt. Számtalan szexuális élményem volt eddigi életem során, de ez valami más. Gyakran csak a kielégülés volt a lényeg, de most nem. Most a kedveskedés, a törődés. Hosszú előjáték, érzékiség, nem hittem, hogy létezik ilyen. Az este fénypontja mégse ez volt, hanem az, hogy vacsorát kaptam utána meg összebújva bambultuk a tv-t. Mivel nem volt kedvem hazamenni, így megkértem, hadd maradhassak, amit meg is engedett. Az ágyban hátamhoz simul, erős karjait a derekam köré fonja. Tökéletes biztonságban érzem magam. Hátamon érzem szíve dobogását, és ez a lassú és egyenletes ritmus altat el. Az egyetlen ami még felötlik bennem, Ruki telefonja. Fogalmam sincs mit akart, csak a hangját hallottam, de hogy mit vinnyog nem értettem. De most az a kis töpszli az utolsó amit érdekel. A basszerosa sokkal fontosabb nála.

Reggel a nap sugaraira és arra kelek, hogy nincs mellettem senki.

- Hm? - emelem fel a fejem és vaksin pislogok arra, amerre Rei volt este.

Sehol senki, az ágy is hideg.

- Nem ér, kihez fogok bújni? - nyafogok.

Erőt veszek magamon és kikászálódok. A friss kávé illata a konyhába vonz, ahol ott van ő. persze, a szokásos csipkelődés nem maradhat el, végül jóízűen megeszem amit készített. Ha mégis tett bele valamit, nem bánom, főleg, ha a tegnapiakhoz hasonló élvezetekben részesít. Szívesen maradnék ameddig lehet, hogy együtt induljunk el, de abban igaza van, hogy már tegnap is észrevették a srácok, hogy két napja ugyanaz a ruha van rajtam. Érzem magamon, hogy elpirulok, és ha ez nem lenne elég, Rei is megjegyzi:

- Jól áll neked, mikor így elpirulsz.

- Tényleg? Akkor jól jegyezd meg, mert nem szokásom – mosolygok.

- Igazán kár.

Kócos tincseibe túrok és magamhoz húzom egy csókra.

- Mit szeretnél? - szakadok el tőle.

- Téged az ágyamban, esetleg kikötözve – vágja rá.

- Izgalmasan hangzik, de sajnos arra várni kell. Arra gondoltam, hogy menjek haza átöltözni, vagy válogathatok a te holmiaid közt?

- Akkor nem késel el? - komolyodik meg.

- Annyira nem, főleg, ha ki engesztelem Leader-samát.

- Mivel? - hördül.

- Kávé. Azzal le lehet kenyerezni – mosolygok.

Nem tudom megállni mosolygás nélkül azt az ijedt és értetlen arcot amit vágott.

- Nyugi, nem kell rosszra gondolni. Azt hiszem korábban már mondtam, hűséges típus vagyok – mosolyogva megsimogatom az arcát – amúgy is, Kao nem az esetem. Főleg nem utánad.

- Ez bók? - vonja fel a szemöldökét.

- Igen. De még mindig nem válaszoltál.

- Adhatok, azon nem múlik. És akkor több időnk lesz egymásra.

- És még én vagyok a kanos – nevetek.

Felállok és őt kikerülve viszem a koszos edényeket a mosogatóba.

- Még szép, hogy te – vigyorog önelégülten.

- Inkább kérek ruhát – mosom el és elmosogatok.

- Gyere – int.

Visszamegyünk a hálóba és míg ő megágyaz, én kitárom a szekrényajtót és gondolkodom. Mit válasszak? Végül egy nonfiguratív mintás póló mellett döntök, meg egy fekete farmer mellett döntök. Leveszem a pólóm, és épp hajolnék le, az ágyon lévő pólóért, mikor két kar fonódik a derekamra.

- Hm? - mosolygok.

Válasz helyett teljes testével hozzám simul és a nyakamba szuszog. Párszor végig simít a mellkasomon.

- Mit szeretnél? - kérdezem.

- Téged – harapdálja meg az érzékeny bőrt.

Megfordulok karjai közt és megcsókolom. Átkarolja a derekam és viszonozza csókom. Hirtelen ötlettől vezérelve kibontakozom karjai közül és az ágyra lököm. Meglepetten terül el, de nem hagyok neki sok időt, fölé mászom és a csípőjére ülök. Önelégült vigyorral a képemen nézek le rá. Mosolyogva végig simít a combomon, és a csípőmön állapodik meg.

- Nem bírsz magaddal? - vigyorog.

- Csak annyira, amennyire te.

Újra megcsókolom. Hajamba túr, hátam simogatja, mindenhol ahol ér. Édes csókja, érintése a testemen, felkorbácsolja bennem a vágyat. Szinte azonnal érzem, hogy kellemetlenül szűk a nadrágom, és hiába a tegnapi, akarom ezt a srácot. Még pedig most. Lassan elindulok lefelé, hogy érzékeny nyakát kéneztessem. Megborzong és apró sóhajok szakadnak ki ajkai közül. Hajamba túr és megmarkolja fekete tincseimet.

- Telhetetlen – mosolygok rá.

- Kanos macska.

- Nyau – nyávogok.

Ahogy a sarkamra ülök, végig karmolom a mellkasát és a hasát, mire felnyög és megrándul.

- Tetszik tigrisem? - dorombolom.

Válasz helyett felül és vad szenvedéllyel mar ajkaimra. Elhúzódok tőle és gyengéd erőszakkal lököm hanyatt.

- Mire készülsz? - kérdi.

- Nem kell semmit csinálnod, csak élvezd – nyalom meg a szám szélét.

Nyakát veszem célba, majd folytatom utamat lefelé. Elidőzök mellkasán, kicsit játszom mellbimbóit, mire halkan nyöszörögni kezd. Felpillantva látom, hogy lehunyt szemmel élvezi a kényeztetést és megnyalja kiszáradt ajkait. Hajamba markol, ezzel biztat. Nem kegyelmezek, egyik kezemmel támaszkodom mellette, míg a másikkal combjain simítok végig. Kipattannak szemei és felnyög, mikor elérem férfiasságát.

- Totchi – préseli ki magából.

Gonoszan elmosolyodom és tovább haladok testén. Gyönyörű kockás hasának egy négyzetcentijét se hagyom ki. Megrándul, ami elégedettséggel tölt el. Jó játszani vele, teljesen kivetkőzik magából. Annyira vonzó, annyi élvezet és kéj van minden mozdulatában. Most látom először ilyen közelről. Teljesen magával ragad a látvány. Érzem, hogy a nadrágom egyre szűkebb. Hasáról tovább haladok, de nem kőkemény férfiasságát veszem, hanem belső combját. Nem tudja visszatartani kéjes sóhajait és nyöszörgését.

- Totchi... kérlek – préseli ki magából.

- Te akartad – mosolygok gonoszan.

Hamar megszabadítom alsójától és mielőtt észbe kaphatnak ráhajolok merev férfiasságára. Felnyög és le kell fognom a csípőjét, hogy nyugton maradjon. Nem tétovázok, hamar mozogni kezdek, sőt nyelvemmel is kényeztetem. Zihál, nyögdécsel és levegő után kapkod. Felül, hajamba markolva húz fel magához, hogy megcsókolhasson.

- Elég a játékból – mondja.

Elmosolyodom és megszabadulok fölösleges nadrágomtól. Ölébe ölve újra megcsókolom és átkarolom a nyakát. Kezeit derekamra fonja és viszonozza csókom. Szabad kezemet magunk közé fúrom és összefogom férfiasságainkat. Lassan mozgatni kezdem, egyszerre okozva gyönyört mindkettőnknek. Elszakadok kívánatos ajkaitól és újra nyakát harapdálom. Gyorsítok kezem mozgásán, ami már belőlem is sóhajokat csal ki. Nem kell sok, hogy egymás nevével az ajkunkon érjen utol minket a vég. Kábultan borulok rá, és fejem vállára hajtva próbálok lélegzethez jutni.

- Ugye tudod, hogy dög vagy? - találja meg a hangját Rei.

- Mert? - vágok ártatlan arcot.

- Szerinted? Kanos macska.

Mosolyogva megcsóválom a fejem és lemászom róla.

- Hé! Velem mi lesz? - mutat hasára.

Szerzek pár zsebkendőt és letörlöm élvezetünk nyomait. A koszos zsepik a kukában végzik.

- Fürdeni kéne – jegyzem meg.

- De bírj magaddal – kéri.

- Ugyan, olyannak ismersz aki nem bír magával? - vágok ártatlan arcot.

- Aha – vágja rá habozás nélkül.

- Én is szeretlek.

Elindulok a fürdőbe, de nem kell sok, máris utánam siet. Közösen lezuhanyzunk, és megfürdetjük egymást. Hiába dörgöljük végig egymás testét tusfürdővel, mozdulatainkban és érintéseinkben nincs semmi vágykeltő. Csak kedveskedés. Hosszas fürdés után szárazra dörgöljük egymást, és végre fel tudunk öltözni.

- Máskor is lehetne így kezdeni a napot. Nincs is jobb a reggeli szexnél – mosolygok.

- Kanos macska – csóválja meg a fejét.

- Te meg a méltó párom – simogatom meg az arcát.

Lassú készülődésünknek az vet véget, hogy az órára téved a tekintetünk és jövünk rá, hogy mindjárt elkésünk. Villámgyorsan szedjük össze magunkat és indulunk el. Még a parkolóban kapok egy csókot és mehetek. Szinte csoda, hogy nem kések el, így a béke-kávé-trükköt se kell bevetnem. Sőt, nem én vagyok az utolsó!

- A chibi dalos pacsirta? - kérdezem.

- Pacsirta? Inkább holló, úgy károg – nevet Die.

Még Kaoru is alig tudja visszatartani a nevetést.

- Amilyen kicsi, olyan erős és nagy a hangja – vihogok.

Mikor lenyugszanak a kedélyek, leülök Kao mellé és készbe veszem basszerem. Végig fektetem a combomon és bekapcsolom a laptopot és elindítok egy hangfelvevő programot. Összekapcsolom a hangszerrel, egy fülest is bedugok és kezdődhet az alkotás. Mióta felkeltem egy dallam cseng a fülemben. Többször játszom végig, mire olyan lesz, ami nekem is tetszik. A többit letörlöm, nincs rá szükség.

- Mind dolgozol? - telepszik mellém Kyo.

Ez kinőtt a kanapéból vagy honnan pottyant ide?

- Hogy kerülsz ide? - nyögöm.

- Tudod, egy együttesben zenélünk, már közel tizenhat éve. Rémlik Totchi? - néz rám, mint egy hülyére – Ez mi? - mutat a képernyőre.

- Csak egy dallam.

Kikapja kezemből a fülest, felteszi és elindítja a lejátszót. Kíváncsian várom mit reagál. Elgondolkodva teszi le a fülest mikor vége a számnak.

- Na? - kérdezem.

- Tetszik, kezdetnek nagyon jó. Mutasd meg Shininek és beszéljétek meg, hogy mit lehetne kihozni ebből.

- Oké, és Kao? - kérdezem.

- Mi van velem? - támaszkodik a kanapé támlának az emlegetett szamár.

- Totchi ezt alkotta – bök a monitorra.

- Meg is lehet hallgatni? Anélkül nehéz bármit is kezdeni vele.

Kyo figyelmen kívül hagyja a megjegyzést és mikor mindenki körénk gyűlik, akkor elindítja a zenémet. Nem sok, de alapnak szerintem tökéletes.

- Jó, ez tetszik – vakarja a szakállát Kao.

- Kezdésnek igen, utána lehetne valami gyorsabb – gondolkodik Die.

- Nem, kár lenne elrontani. Egy lassú számnak ez tökéletes – morfondírozik Kyo.

- Akkor legyen lassú. Toshi, Shini, dugjátok össze a fejeteket és találjatok ki valamit.

Mint az olajozott fogaskerék, tesszük a dolgunkat. Kyo folyamatosan hallgatja a zenémet, addig mi kitaláljuk a többit.

- Kyo, akusztika hangzás legyen? - kérdi Kao, a laposa fölött görnyedve.

- Igen, mindenképpen – motyog.

Egész nap ezzel foglalkozunk, aminek meg is van az eredménye, még pedig egy szöveg és a hozzá való zene nyersen kidolgozva.

- Mára ennyi, elfáradtam – teszi le a mikrofont Kyo.

- Menjünk, fáradt vagyok – ásít Die – Totchi, kocsma? - kérdi.

- Inkább most nem – hárítom – Léptem, sziasztok! - intek és lelépek

Már a liftben vagyok, mikor előkapom a telefonom, és felhívom Reit.

- Szia, végeztél? - kérdi.

- Szia, igen. Átjössz hozzám? - kérdezem.

- Oké, csak mondd meg a címet. Még szerintem egy óra és végzünk.

Mosolyogva megmondom és megyek haza. Még van időm mire megjön, addig csinálok teát. Forró bögrével telepszek a kanapéra, és veszem magamhoz a vázlatfüzetemet. Nem tudom mit rajzoljak, csak elkezdek valamit firkálni. Nagyon belemerülhetek, mert arra kapom fel a fejem, hogy valaki ráült a kapucsengőre. Felkecmergek és megnézem ki az.

- Igen? - szólok be a készülékbe.

- Beengedsz mielőtt ide fagyok? - mordul.

- Persze, gyere – még megmondom hányadik emelet és beengedem.

Míg jön, melegítek neki teát engesztelésképpen. Mire megmelegszik a tea, kopog az ajtón szaladok ajtót nyitni. Azonnal beengedem.

- Szia – ölelem meg és húzom magamhoz egy csókra.

- Szia. Rohadt hideg van.

Míg leveszi a cipőt és a kabátot, kihozom neki a teát.

- Kösz – veszi el és mosolyog rám.

- Gyere, kicsit kupi van, de nem vészes – vezetem a nappaliba.

- Ugyan – legyint és leül a kanapéra.

- Kérsz valamit? - kérdezem.

- Nem, legfeljebb téged.

- És még én vagyok a telhetetlen kanos macska – dramatizálok.

Végül mindketten felnevetünk. Mellé ülök és megölelem.

- Ez mi? - veszi kézbe a füzetem.

- Vázlat füzet. Ruha, borító tervek és ami eszembe jut – vonok vállat.

- Ruhákat tervezel? - csodálkozik.

- Aha, divattervezést tanultam, de érdekelt a zene is. Aztán egyik napról a másikra jött a Dir en grey és elrabolt és azóta a túszuk vagyok – színészkedek.

- Akarod, hogy megmentselek?

- Te vagy a szőke herceg? - kérdezem.

- Miért ne? Szőke vagyok és nem utolsó sorban macsó.

Felnevetek és megcsókolom. Kicsit fészkelődök, hogy kényelmesen elférjünk. Hanyatt fekszem, hátamat a kanapé karfájának és támlájának támasztom, Rei a mellkasomnak dönti a hátát, és a támlán lévő pokrócot magunkra húzom. Annyira jó, annyira kényelmes így.

- Nagyon furcsa, hogy nem nővel vagy? - kérdezem.

- Eléggé, de igazad volt mikor mondtad, hogy nem sokban különbözik a heteró és meleg kapcsolat. Oké, a szex az teljesen más, még meg kell szoknom – mosolyog zavarában.

Nagyon aranyos. Szorosabbra fonom mellkasán a karjaimat. Ha lehet, még jobban elfészkeli magát, és mellkasomnak támasztja a fejét.

- Nagyon jó vagy az ágyban, ha ilyesmi félelmeid vannak – nyugtatom meg.

- Sose volt rám panasz – mosolyog önelégülten.

- Micsoda szerénység – horkanok.

- Csak tisztában vagyok a képességeimmel.

Megcsóválom a fejem és magamhoz húzom egy lágy csókra.

- Viszont pár dolgon nem változtat, az, hogy veled vagyok – fordul felém komolyan.

- Mégpedig? - kérdezem.

Nem értem ezt a hirtelen komolyságot.

- Van néhány apróság, amit szeretnék – mondja.

- Mi lenne az?

- Szeretném, ha őszinte lennél velem, és nem csalnál meg. Mielőtt félre érted, nem arról van szó, hogy számolj el minden perceddel és még azt is mondd el mikor mész a mosdóba. Csak ha megbeszélünk valamit és késel, kérlek szólj. Felőlem mehetsz ahova és akivel akarsz, nélkülem is bulizhatsz, csak szólj. Ami még fontos, ne csalj meg –  fordul felém amennyire tud.

- Én se kérek többet – karolom át mellkasát.

Nyaka hajlatába fúrom az arcom és magamba szívom kellemes illatát. Nem tudom meddig pihenünk a kanapén, de annyira jó a karjaim közt tartani, ölelni, érezni a közelségét. Valahogy félálomban megyünk a szobámba, hogy végre nyugovóra térjünk.