2015. június 17., szerda



7.fejezet

Reita pov

Túlzott feldobottságát egy grimasszal jutalmazom, majd lerogyok a szemben lévő székbe és félig az asztalra fekszem.
- Hűha, le ne nyelj keresztbe! – röhög.
- Túlzottan hiperaktív vagy ilyen rohadt korán. – hiába tudom, hogy délután van. - Ha már itt tartunk, honnan a fenéből van meg neked a számom? – vonom kérdőre.
Mivel az sms-ét nem írta alá, néztem egy nagyot ki lehet, de a szövege alapján pár perc után levágtam. Eltartott egy időbe mire a kezdeti döbbenetemen felül kerekedve visszaírtam neki, majd elmentettem a számát. Fogalmam sincs miért hisz nem is kedvelem igazán. A kezdeti nehézségek ellenére eléggé jól elbeszélgetünk a rendelés után. Egész normális ember az egoizmusát eltekintve, a koncerten is egészen más volt. Rosszabb díva, mint a kacsa.
- Mond… mindenki tudja milyen jó basszeros vagy akkor miért jelentkeztél a versenyre? – kérdezem, tőlem szokatlanul kedvesen. – Na, nem azt mondom nálam jobb vagy csak, hogy egészen jó.
- Váó, még a végén jó fejnek foglak titulálni. – sóhajt színpadiasan.
- Barom.
- Jó mókának tűnt! – vonja meg a vállát.
- Neked nincs ki mind a négy kereked. – csóválom a fejemet és megigazítom az orrkendőmet.
- Te?
- Hm?
- Te miért jelentkeztél?
- A jövő érdekében. – húzom meg a poharamat.
Ha eddig nem röhögött rajtam eléggé akkor most bepótolja. Szinte megfullad, mint egy levegőhiányos fóka püföli az asztalt, kis híján lefordul a székéről.
- Eleget nevettél? – morgom, nem bírom, ha kinevetnek.
- Érdekes egy figura vagy… A jövő érdekében. – utánoz orra elé tartva két ujját imitálva az orrkendőmet.
Hatalmas mosollyal az arcomon ajándékozom meg egy jó Reita tockossal.
- Ezt most miért kellett? – pufog.
- Mert egy fasz vagy.
- Te már csak tudod. – vigyorog önelégülten.
Értetlenségem láttán gonosz vigyora füle széléig ér.
- Csak nem látni akarod?
- Kímélj meg az ocsmányságodtól. – borzongok meg tőle.
- Tudom, mennyire akarsz, de nem vagyok eladó. – legyezgeti magát nőiesen.
- Mégis ki akarna fizetni érted? – unottan támasztom a fejemet.
- Nem tudod, mit hagysz ki. – önelégültsége már-már sértő.
- Inkább nem is akarom tudni. – kezdek ideges lenni.
Csak nevet, a viccei ellenére talán jó barátok leszünk, hiába vagyunk rivális banda tagok. 

Ahogy a pia kezdi belengeni agyam homályosabb rétegeit is egész jó lesz a hangulat. Az alkohol fogy, vigyorom egyre nagyobb lesz.
- Ugyan már valld be! - akaratoskodik.
- Vigyázz a heggedhe, Tohika. – összeakad a nyelvem.
Szemei hatalmasra kerekednek, majd hirtelen eltűnik szemeim elől. Hallom a nevetését, viszont sehol sem látom. Hogy a fenébe csinálta ezt? Hol lehet? Na, jó ez már gáz, a pia teljesen elvette a józan ítélő képességem és gondolkodásmódomat is. Aztán megint előkerült, bár még mindig patakokban folytak a könnyei a sok röhögéstől.
- Ez igen. –vihog. – Vigyázz, mert a végén még komolyan veszlek!
Szemeimet forgatva igyekszem felkelni, egyenlőre még azonban ez nem megy.
- Franc, fel kellett volna vennem. Így nem lesz bizonyítékom, ha elmondom majd: benned is van ferdeség.
Lassan ugyan, de azért eljut az agyamig mit is mondtam az előbb. Hihetetlen milyen józanító hatása van.
- Ha ezt bárkinek elmered mondani, sövényvágóval nyesem le a farkadat. – morgom.
- Muszáj máris kijózanodnod? Sokkal felszabadultabb vagy részegen. – sóhajt csalódottan.
- Nos, akkor nem kell máskor velem inni. – vonok vállat.
- Hiszti királynő.
- Kanos macska. – vágok vissza.
- Köszönöm, köszönöm a bókot. – mosolyog.
- Rosszabb színész vagy, mint a kis chibi.
- Aucs, ez most fájt.
- Te bajod. – most rajtam a sor a nevetés terén.

Mire észbe kapunk már hajnal is van, csak gyűlik az asztalunkon a pohár hegy, egyre részegebbek vagyunk, de igen jó a hangulat. Végül a pultos tessékel ki minket, mert már igencsak szeretne zárni. Kifizetjük az alkoholt, aztán kidülöngélve én fogok egy taxit és hazavitetem magamat, Tochi meg… nos ő hogyan is ment haza fogalmam sincs.  Reggel hasogató fejfájásom ellenére eléggé jó kedvem volt. Rég be kellett volna már iktatnom egy ilyen ivászatot, persze a srácokkal is sokat eljárok, az mégis más. Túlságosan ismerjük egymást, ez pedig elég sokszor a hangulat közepébe szúródik. Jó elismerem, nem biztos, hogy Toshiya a legjobb választás ilyen téren, mert túl sok és túl perverz meleg viccei vannak. Az este viszont a legnagyobb meglepetésemre belőlem is kihozott egy ilyen beszólást. A csengő zavar meg… Kócosan egy szál farmerban nyitok ajtót, mire egy táska landol a képemben.
- A füleden ülsz marha?
- Neked is jó reggelt.
- Reggelt, egy fenéket, már délután kettő is elmúlt, te barom! –pattog Takanori.
- És akkor mi van? – nemtörődömségem kezdi kiakasztani.
- Lekésted a próbát! Mi a mentséged? – szemei villognak.
- Hűtsd le magad pöttöm panna a krákogásod miatt hasogat a fejem… - megyek be.
Ruki feje egyre inkább elvörösödik a sértésem miatt. Franc, ennek nem lesz jó vége.
- Oiii, Takanori jól vagy?
- Pöttöm panna mi? –vigyorog gonoszul, mire rosszat kezdek sejteni.
Hátrálni kezdek felemelt kezekkel, semmi kedvem most veszekedni, csak rossz vége lenne.
- Nem úgy értettem.
- Nem mi?
A pokol pöttöm harcosa, kezdi kiereszteni szarvait, szinte már látom, ahogyan tüzet okád. Szid, ahogy csak tud, nekem meg már ettől felrobban a fejem.
- Ezért nagyon meghajtalak próbákon, te nagyszájú papagáj.
Na, itt betelik a pohár nálam is.
- Most már elég legyen Ruki! Van egy határ, amit még neked sem engedek átlépni. – morgom.
Tényleg betelt a pohár, folyamatosan csak nyeltem most pedig még a fáradság is rendesen rátesz a dologra, a másnapossággal együtt.
- Hogy mit krákogsz? – csak azért sem hagyja abba.
Megfogom kabátjánál fogva és tőlem szokatlanul durván kihajítom a házamból és képébe vágom az ajtót. Gyerekes és hisztis megoldás elismerem, de ez most nagyon kellett. Telefonomért nyúlok, keresem, kivel lenne jó elmenni valahová. Ruru csak kioktatna, Kai a törpe pártját fogná, Aoi kiröhögne, a chibire meg most nagyon zabos vagyok. Na, lássuk, ki van még… Ez nem jó, ez koncertezik, ez családos apa lett… Sorban megyek a neveken, de egyik sem jó, mindnek dolga van, egyet kivéve, bár kétlem szabad lenne, viszont most az lesz, vagy elrángatom a próbateremből is. Tárcsázom is.
- Máris hiányzom? – hallom nevető hangját.
- Ráérsz most? – térek a lényegre.
- Édes vagy Reita, de tudod, veled ellentétben én dolgozom. – sóhajt színpadiasan ezt még telefonon keresztül is mesterien csinálja.
- Baszódj meg!  Akkor jössz most inni vagy nem? – mordulok.
- Kéne a seggem mi? – megint kezdi. – Ráér, mondjuk egy óra múlva? – megy bele mégis.
- A beszólásért ki foglak nyírni, de megfelel.
- Akkor… - mondaná, mégis közbevágok.
- Kösz, Toshiya. – mondom, majd gyorsan kinyomom, hogy ne tudjon reagálni rá.
Mi a jó élet van velem? Ennyire még egy basszus gitár kiválasztásánál sem szoktam hisztis lenni. Most pedig az ős ellenségemet hívtam el éppen iszogatni. Mindegy is már ezen nyavalyogni vagy kiakadni ma csak úszni fogok az árral nincs erőm, felfelé úszni a vízesésen, pedig tudom ott vár a siker, a karrierünk csúcsa a bandával és minden földi jó, amit megkaphatunk.
- Na, jó mit is csináljak? – a következő versenyre már megkaptunk a zenét, kivételesen most ők választanak, nekünk lássák tényleg jók vagyunk-e és nem csak olyan zenét válasszunk ki, amit el tudunk játszani.
Hozzáfogok, kicsit pengetni még nem szól a telefonom, hogy indulhatok, mert végzett a munkával mára. Kellemesen elcsevegtünk megint, persze az ocsmány homoszexuális viccei még mindig felborzolja a szőrt a hátamon és méla undort vált ki belőlem, kezdem megszokni… igazából nem is ez a legjobb szó rá hanem… hm… mi is illik a legjobban erre? Elviselem? Igen ez az, elviselem a vicceit. Persze nem nyílok meg neki, nem szabad, nem bízom eléggé még benne, nem érdemelte ki. Ám, ha így folytatja hamarosan én is fesztelenebb leszek.

A napok megint csak peregnek, egyre jobban utálok bejárni a próbákra, a pöttöm énekesünkkel egyre nagyobb a feszültség közöttünk, mint két kitörni készülő tűzhányó. Szegény többiek az elszenvedői a veszekedéseinknek. Mindig máson vezetem le a feszültségemet. Hosszútávon problémás lesz, most viszont tojok rá.
- Beszéljétek ezt meg könyörgöm neked. – jön oda hozzám Kai.
- Nincs miről beszélnem vele. Nem érzem úgy, hogy most én lennék a hibás, nehogy már mindig én kérjek bocsánatot a hercegségétől. – morgok.
Kai feladja és sóhajtva megy el, nekem pedig öröm mosoly terül el az arcomon mikor ránézve az órára látom, hogy vége a próbának. Szinte szárnyalni tudnék, vagy madarat fogatni velem.
- Te meg mégis hova mész? – kiált utánam a törpe.
- Semmi közöd hozzá Hobbitok szégyene.
- Kellett nekem megnézetnem veled azt a filmet. – sóhajt morogva.
- Így jártál. – nyújtok nyelvet.
Elneveti magát, tovább már én sem bírom, odajön kezet fogunk szent a béke, próbál marasztalni, persze sikertelenül.
- Behajtom rajtad.
- Álmaidban sem. – nevetve intek búcsút.


Toshiya pov

Reita igazán jó társaság, és ami nem elhanyagolható, ivócimborának se utolsó. Nem bírja olyan jól a piát mint én, de ezen lehet segíteni. Teljesen meglep, hogy részegen kicsit felenged és már nem feszeng annyira a vicceim miatt. Kezd egyre jobban tetszeni a srác. Igazán örülök, hogy többször is találkozunk, és nem ijesztettem el. A többieknek nem szólok, hogy kivel találkozom, csak annyit, hogy dolgom van. Nem kell tudniuk, abból csak baj lenne. Amúgy se kell nagydobra verni, csak találkozunk párszor. Csak iszunk, szóval ez nem randi.
Most is épp alig várom, hogy végre vége legyen a próbának és mehessek.
- Hova készülsz? - kérdi Kyo.
- Dolgom van – vonok vállat.
- Randi? Még mindig ugyanazzal? - kérdi Die.
- És ha igen? - vonom fel a szemöldököm.
- Ennyire jó az ágyban? Pár randinál többet nem fecsérelsz senkire. Nagyon tudhat valamit.
- Miből gondolod, hogy azonnal megfektettem?
- Pont te nem dugnál meg bárkit? Ez nem jellemző rád – jegyzi meg Shini – Randira se nagyon viszel senkit. Azonnal szobára mentek.
- Kell a változatosság – vonok vállat.
Mielőtt még Kyo és Kaoru is a vérem szívásába kezdene, lelépek. Miért baj, hogy találkozom valakivel és barátkozom? Oké, hogy nem vagyok szent, és sokak ágyában megfordultam, de ez most más. Nem érzem a késztetést, hogy elcsábítsam és megfektessem. Talán azért, mert ő heteró. Nem tudom.
Amint kiérek a kiadó épületéből, cigire gyújtok. Most kivételesen nem inni megyünk, hanem egy közeli pizzériába. Csak késő délután van, de így is rengetegen vannak.
- Késtél! - fogad Rei az étkező előtt.
- Bocsi, kicsit nehezen tudtam eljönni. Shini és Die rám szálltak és a vérem szívták.
- Belőled kiindulva, azt hittem valami mást – vonja fel a szemöldökét.
- Mint már mondtam, ők nem érdemelték ki a seggem. Amúgy, édes hármasban még csak két nővel csináltam, férfival még nem. De jobban belegondolva... - mondanám tovább, de tarkón csap.
- Kanos macska, csönd legyen! - mordul – A lepedőmutatványaidra nem vagyok kíváncsi. De ha már szóba hoztad, te melyik csapatban vagy? Mert amiket ecsetelsz nem tudom eldönteni. Egyszer nőket, máskor pasikat emlegetsz.
Megvárom míg választunk valami kaját. Veszünk még egy-egy korsó sört, hogy jobban csússzon a kaja,  és helyet foglalunk egy viszonylag eldugott sarokban.
- Mikor melyikhez van kedvem. Igazából mindegy.
- Biszex vagy? - csodálkozik.
- Mondhatjuk úgy is. Nem azt nézem, hogy akivel ágyba bújok az férfi vagy nő. Inkább az számít, hogy tetszik-e az illető vagy sem. Tudom, hogy irtózol tőle, de látsz valami különbséget egy heteró és meleg kapcsolat között? - kérdezem komolyan – A korhatáros részektől eltekintve – teszem hozzá sietősen.
Azonnal mondana valamit, de inkább becsukja a száját és gondolkodik. Míg agyal, eszik pár falatot. Ezt jó jelnek veszem, mert még nem ütött le, nem borította rám az asztalt, de még ki se köpte a falatot.
- Nem tudom, még nem gondolkodtam ilyesmin – szólal meg nagy sokára.
- Szerintem egyáltalán nincs. Jó, oké, az ágyban van, de minden más azonos. Bár személy szerint a férfiakat részesítem előnyben.
- Miért? Szinte bárkit megkaphatsz. Szebbnél szebb nőket. Nem értem – néz bambán.
- Csak egy férfi tudja igazán, mire van szüksége egy másik férfinak. Pont azért, mert azonos a nemük. Én meg tudom csinálni azt, amit én is szeretnék érezni, de egy nő nem adhatja meg.
- Amit kaptam a barátnőimtől, az fantasztikus volt. Jobbat nem tudok elképzelni – makacskodik.
- Tudom. Nem azt mondom, hogy jobb vagy rosszabb. Csak egyszerűen más.
- Nem is kicsit – eszi meg az utolsó falatot.
- Biztos ezért is undorodsz tőle. Próbáld más szemmel nézni. Ne úgy, hogy két férfi, hanem, hogy két szerető akik szeretik egymást.
Elfintorodik, mire csak nevetek.
- Nyugi, nem arról akarlak meggyőzni, hogy vesd rá magad első pasira, akit meglátsz – vigyorgok.
- Vagyis rád? - vonja fel a szemöldökét.
- Nem lenne kifogásom ellen.
Lemondóan sóhajt és megforgatja a szemét.
- Oké, visszafogom magam.
- Már kezdem megszokni – sóhajt – De azért kösz.
Legyintek és nagyokat kortyolok a sörömből.
- Le szoktál feküdni a bandatársaiddal? - kérdi hirtelen.
Annyira váratlanul ér a kérdés, hogy meglepetésemben félre nyelem a sört.
- Mi? - krákogok.
- Féltékeny vagy? - vigyorgok önelégülten.
- Még csak az kéne! - háborodik fel.
Megisszuk a sört és megyünk. Jobb híján a közeli parkba megyünk.
- Mi a baj? Nagyon feszült voltál az utóbbi időben. Gáz van a bandával? Nyugi, nem azért kérdezem, hogy keresztbe tegyek nektek. Az nem szokásom – kérdezek rá.
Napok óta foglalkoztatott a kérdés. Nehéz volt nem észrevenni, hogy valami bántja. Részegen is csak szidott egy chibit, aki nyilván Ruki, meg egy kacsát és bolhás macskát. Hogy azok kik, nem tudom.
- Olyasmi – fintorog – Röviden annyi, hogy Ruki szerint nem vagyok elég jó.
- Azt hogy? - hörrenek.
Ekkora faszságot még sose hallottam.
- Hosszú, és ha ezt bárki megtudja, neked véged – villognak a szemei.
- Nyugi, lakat a számon.
Hogy bizonyítsam szavaimat, úgy teszek mintha bezárnék a lakatot számon és a kulcsot is eldobom.
- Kösz – mosolyog.
Jobb hangulatban sétálunk tovább. Kicsit beszélünk a szakmai dolgokról, de ha lehet, kerüljük. Nem azért vagyunk itt, hogy munkáról beszéljük. Azt azért elkotyogja, hogy nemsokára esedékes lesz egy koncertjük. Magamban végig pörgetem a naptáram, és aznap csak rövidített próba lesz, mert Kyo és Kao interjúra mennek, ami annyit tesz, hogy el tudok megnézni ezt a szöszi majmot. És utána még lesz a verseny is. Nem baj, fel tudok arra is készülni. Nem hiába vagyok japán egyik legjobb basszistája.
Kicsit besűrűsödnek a napok, de ettől még tudok időt szakítani a szöszi basszerosra. Elég gyakori, hogy én megyek hozzá, a kiadóhoz, de csak azért, mert nem akarom, hogy Kyo vagy Kaoru meglássa, akkor tuti kinyírják. A találkozóink még mindig csak a kocsmára vagy az ebédre korlátozódnak. Viszont a verseny közeledtével nem tudunk találkozunk, nincs rá idő. De majd a verseny után beszélek vele. Az egész heti munka miatt kicsit el is alszom, így majdnem otthon hagyom a gitárom. A forgalom is beáll, én meg beragadok a dugóba.
- Eldobom az agyam – nyögöm – Mi jöhet még?
A stúdióhoz érve alig találok parkolóhelyet, de majdnem belém jön valaki. Hosszasan káromkodok.
Dühöngve kiszállok a kocsiból és elindulok, hogy bejelentkezzek. A kis csaj meg alig találja a nevemet, amivel csak felidegesít. Dühöngve megyek az öltözőbe. Leülök és cigire gyújtok.
- Mi van? - áll elém valaki.
Könnyen felismerem Reita hangját.
- Minden összejött. Elaludtam, dugóba kerültem, majdnem belém jött valaki és még a regisztrációnál is bajok voltak – összegzem.
- Előre szólok, készülj úgy lelkileg, hogy Ruki is itt van – ül mellém.
- És én még azt hittem, ennél rosszabb nem lehet – tenyerembe temetem az arcom.
- Nyugi – vereget vállon.
Szinte végszóra megjelenik az apróság.
- Na mi van, lúzer? Érzed a veszted? - kérdi fölényesen.
Könnyedén felállok, ezzel a törpe fölé magasodva.
- Azt hittem, itt van méret korlát, és aki méreten aluli, nem engedik be. Jól figyelj rám Törp picúr, ne pattogj itt nekem., mert nincs türelmem hozzád. Inkább állj félre, nehogy rád lépjek – hogy nyomatékosítsam szavaimat, fejére teszem a kezem és nyomom.
Először elsápad, aztán egyre inkább elvörösödik a feje.
- Idefigyelj, de öntelt seggfej...! - kezdi, de nem várom meg a végét.
Egyszerűen otthagyom az idegesítő kis pukkancsot és intek Reitának. A színfalak mögött várom, hogy én jöjjek. Legalább egy fél doboz cigit elszívok.
- Toshiya-san, te jössz – szól az egyik nő.
Gitárral a kézben felmegyek a színpadra és előadom a kiadott számot. Megpróbálom nem mutatni a feszültséget. Mint mindig, a zene most is segít lenyugodni. Viszonylag jobb hangulatban jövök le a színpadról. A színfalak mögött meghúzódva nézem végig Reita produkcióját. Csak intek neki, hogy szép volt. Egy mosollyal köszöni. Sajnos nem sikerül beszélnem vele, de majd felhívom. Semmi kedvem a kis seggdugó sértegetéseihez. A parkolóba beugrom a kocsiba és indulnék, mikor Rei káromkodására figyelek fel.
- Mi a baj? - nézek ki az ablakon.
- Nem indul a kocsi, fél óra múlva jön csak a vontató, hogy elvigye a szervizbe. Ráadásul időre kéne mennünk – morog.
- Gyere, pattanj be, elviszlek – ajánlom fel.
Hatalmasra nyílnak a szemei, Ruki szeme megvillan.
- Külön kérvényt kell benyújtanom? Gyertek – nyitom ki az ajtót – Bocs, de nincs gyerekülésem – pillantok Rukira.
Reita beül mellém, a törpe hátra.
- Kösz – mosolyog a basszista.
Megcsóválom a fejem és Reita navigálni kezd.

3 megjegyzés:

  1. Sziasztok, nagyon jó lett az új fejezet, ezek a beszólások Rukinak kettőjüktől állandóan, feldobtátok a napom :) köszi Nektek, nagyon tetszett ahogy kezdenek barátkozni egymással :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök h sikerült feldobni valamivel a napodat ^^ remélem továbbra is élvezni fogod majd ^^

      Törlés
    2. Örülök, hogy tetszik, mi is jól szórakozunk :D

      Törlés